EU – török csúcs Várnában
Meglehetősen fagyos az Unió és Erdogan elnök viszonya, de vannak fontos kérdések, melyeket mindenképp tisztázni kell. Ilyen például a menekültegyezmény, melyet Merkel kancellár kötött Erdogan elnökkel, hogy megakadályozzon egy újabb inváziót.
Az egyezmény értelmében Törökország évente 3 milliárd eurót kap azért, hogy területén tartsa a menekülteket. Mind Merkel, mind az egész EU szeretné meghosszabbítani az egyezményt. Közben azonban mind a német kancellár, mind a francia elnök keményen bírálta a törökök katonai akcióját Szíriában a kurd milícia ellen. A Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig hosszú cikkben siratta el a sajtószabadságot Törökországban: Erdogan elnök hívei felvásárolták az utolsó ellenzéki lapokat és televíziókat is.
Vége a sajtószabadságnak Törökországban – állapította meg a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely állandó figyelemmel kíséri Erdogan elnök rendszerét, hiszen óriási török közösség él Németországban és Merkel kancellár Erdogan elnökkel kötött egyezményt a menekültinvázió leállítására. Erdogan, amióta csak hatalomra került, törekedett a sajtó megfélemlítésére. 2009-ben az ellenzéki média zászlóshajóját észbontóan magas visszamenőleges adótartozással sújtották: 2,7 milliárd eurónyi török lírát követeltek Aydin Dogantól. A médiacézár, aki egykor maga is szerepelt a televízióban, értette a finom célzást. Eladott két lapot Erdogan barátainak. Saját birodalmán belül pedig kiadta a jelszót: Erdogan minden bírálat felett áll! Ez is kevés volt a teljhatalomra törő török elnöknek: a balul sikerült puccs után egyre-másra börtönözte be az ellenzéki újságírókat. A sajtóban mindenki fél és okkal: Erdogan hívei nem bánnak kesztyűs kézzel az ellenfelekkel.
Az ellenzéki újságírókat gyakran azzal vádolják, hogy együttműködnek kurd szervezetekkel. Mivel ezek a szervezetek terroristának minősülnek, ezért a sajtó embereit is a szigorú terrorellenes törvények alapján ítélik el olykor 10-20 évre.
Az Európa Tanács és az Európai Unió gyakran bírálja emiatt Erdogan elnököt, aki fütyül erre. Teljhatalmat akar, és tudja, hogy ennek egyik legfőbb feltétele a média szolgalelkű szereplése. Ma már elég egyetlen lapot megvenni Törökországban és abban minden benne van, ami jelenleg a sajtóirányítás szerint benne lehet egy újságban. A sajtó régebben még szenzációs leleplezéseket közölt arról, hogy Erdogan családja az Iszlám Állammal üzletel. Ennek végképp vége. Ma már az egykor oly tekintélyes ellenzéki Hürriyet is beadta a derekát. Az ok: Aydin Dogan médiamágnás eladta birodalmát az Erdogan elnöknek oly kedves Demiroren családnak. Nem akar újabb visszamenőleges adó bírságokat kapni több milliárd eurós értékben. Az ellenzéki újságírókat kidobják a lapoktól és a CNN Turk televíziótól.
Erdogan győzelme tehát teljesnek tűnik a sajtó frontján. A katonai diktatúra óta nem volt ilyen egységes a média és ilyen szolgalelkű a hatalom árnyékában. De hát Törökország háborúzik: katonái jelenleg is a kurdokkal küzdenek Szíriában. Az az újságíró, aki ezt a sajátos kalandot megkérdőjelezi, a hatalom szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ekként is bánnak vele. Persze a globalizáció időszakában a médiaterror nem lehet igazán hatékony: az interneten sokféle tartalom érhető el – és nemcsak angolul. Az ellenzéki újságírás kiszorult a hazájából Törökországban, de török nyelven írhatnak az emigrációban élők a hazaiaknak. De hát ez elsősorban az elitnek szól. Erdogant pedig a milliók érdeklik, akik megszavazzák iszlamista-nacionalista rendszerét, amely immár felfalta a független médiát.