Sokfrontos az olajárháború

Az 1973-as egyiptomi-izraeli háború következménye volt az olajfegyver bevetése. Ehhez kellett Szaúd-Arábia akkori uralkodójának, Faisal királynak a belegyezése is. Akkor a cél az Izraelt támogató nyugati világ megszorongatása volt az embargóval, majd az egekbe szökő olajárakkal. Azóta is előkerült néhányszor az olajfegyver, és nagyjából mindig annak demonstrálására, hogy a világ függ a közel-keleti olajtól és annak árától. Most azonban Szaúd-Arábia másként alkalmazza az olajfegyvert és egyszerre több stratégiai és taktikai célt is követ. A nyár óta csökkenő olajár következményeit nagyon megszenvedi három ország: Oroszország, Irán és Irak is. Említhetjük még persze Venezuelát is, de ez a távoli ország a szaúdi királyság számára csak „kollaterális” áldozat. Irán nagyon erőteljesen támogatja Asszad szíriai elnököt. Fegyverrel, tanácsadókkal, iszlám gárdistákkal. Oroszország is érdekelt Asszad hatalmon maradásában, Moszkva több diplomáciai fronton igyekezett megakadályozni az Asszad ellenes nemzetközi akciókat. Szaúd-Arábia, Öböl menti szövetségesei támogatásával elérte, hogy az OPEC fenntartsa a 30 millió hordós napi termelési szintet. Azóta a rubel a „pincébe” zuhant, de alaposan devalválódott a rial is a dollárhoz képest. A nemzeti valuták összeomlása afféle komplex mutatóként egy sor súlyos gazdasági gond jelzője.

Iránt azonban nem csak Szíria miatt szorongatja Szaúd-Arábia: a Teherán által támogatott síita csoportok egyre aktívabbak Jemenben, ahol szinte már hatalmon vannak, és Bahreinben is, ahol permanens belső válságot tudnak fenntartani. De ott van Irak is, ahol ugyancsak erősek a síiták és ezért ott is nő az iráni befolyás. Mellesleg az alacsony olajár sújtja a mindenkori iraki kormányt is. És akkor még szó sem esett arról, hogy Szaúd-Arábia az olajfegyvert most is használja az USA ellen. Hiszen a kőolaj árának alacsony volta mellett, egyre inkább gazdaságtalan lesz a még drága amerikai palaolaj kitermelése. Holott ez az alternatív forrás, nemrég még úgy tűnt, képes alaposan átrajzolni a világ energiatérképét. A nagy olajár háborúban pillanatnyilag Szaúd-Arábia nyerésre áll, legalább fő ellenségeivel, Iránnal és Oroszországgal szemben. Ide tartozik még, hogy Irán atomambíciói is sok fejfájást okoznak Rijádnak és Oroszország pedig, a Közel-Kelettől függetlenül, konkurens az olajpiacon. De sok elemző úgy véli, hogy a játszma kockázatos, mindkét országban autoriter rezsimek működnek, amelyek időnként kiszámíthatatlanul reagálnak, vagyis komoly bizonytalanság is rejlik az olajár fegyver mostani szaúdi alkalmazásában. (Fotó:AFP, Ali bin Ibrahim Al-Naimi, szaúdi olajminiszter)