Hogyan pénzelték korrupt afrikai rendszerek a francia választásokat?

Franciaországban körözés van ellene érvényben, ezért ott nem nagyon mutatkozik. De minthogy a francia hatóságok nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene, ezért Londonban lekapcsolták. A bíróság egymillió fontban (1,13 millió euró) szabta meg a feltételes szabadlábra helyezés árát. Ezt le is perkálta a most 58 éves “üzletember”, de így sem jutott messzire. Minthogy fennáll a szökés veszélye, lányának londoni lakásában marad házi őrizetben. Várva a kiadatásra…

Az egykori külvárosi gengszternek így van ideje végiggondolni fordulatos életét – és főként azt, hogy mit mesél el ebből a bíróságoknak. Nicolas Sarkozy és más politikusok nem nagyon ragaszkodnak az őszinte feltáró vallomáshoz. Ezt már korábban megmondta neki Sarkozy kedvenc rendőre, Bernard Squarcini. A korzikai főrendőr Sarkozy elnöksége idején (2007-2012) a belső elhárítás főnöke volt. Ebben a minőségében ő intézte a piszkos ügyeket. Például ő tartotta a kapcsolatot Alexandre Djouhrival. Aki nem volt hálátlan. Amikor Sarkozy 2012-ben megbukott, akkor főrendőre is távozni kényszerült. Gátlástalan rendőrökre viszont Afrikában mindig nagy volt az igény. Kedves barátja elintézte neki, hogy Brazzaville-Kongóban az elnök rábízza “a kényes kérdések rendezését”. Bernard Squarcinit jelenleg Franciaországban bíróság elé kívánják állítani.

Hogyan került kapcsolatba Alexandre Djouhri Kadhafi kedvenc fiával, Szaif al Iszlámmal? Már Chirac elnök látogatást tett Kadhafinál 2004-ben. Ezt követően Alexandre Djouhri jó kapcsolatot épített ki Kadhafi kabinetfőnökével. Minden bizonnyal rajta keresztül kapta meg a pénzt Nicolas Sarkozy a választási kampányra. Szaif al Iszlám Kadhafi tapintatlanul ezt el is mondta a líbiai televízióban. Sarkozy elnök bosszút esküdött és kulcsszerepet játszott abban, hogy a nyugati hatalmak támogatásával Kadhafit megbuktassák. Alig tépték szét a 42 éve uralkodó diktátort Líbiában máris megjelent ott Nicolas Sarkozy francia elnök – mint a szabadság hírnöke. Csak hát közeledett az elnökválasztási kampány és Kadhafi immár nem küldhetett pénzt a túlvilágról.

Sarkozy nem esett kétségbe, hiszen Monsieur Afrique kéznél volt: az olajban gazdag Gabon és a korábban említett Brazzaville-Kongó készségesen feltöltötte Sarkozy kasszáját  a francia elnökválasztási kampány idején. Ám így is vesztett 2012-ben. Az új baloldali kormányzat egyik első dolga volt, hogy vizsgálatot indított az ügyben. Pénzmosással és tiltott pártfinanszírozással vádolják most Monsieur Afrique-ot. Aki nincs kétségbeesve, mert abban bízik: mégsem adják ki Franciaországnak. Miért nem? Mert diplomata útlevele van Gabonból. Az olajállamot uraló Bongo família két legfontosabb tagja imádja Alexandre Djouhrit, aki bevezette a féltestvéreket Párizs éjszakai életébe még akkor, amikor Bongo papa volt Gabon teljhatalmú ura. És a francia jobboldal egyik fő szponzora. Az öreg Bongo halála után az egyik fiúból elnök lett, a másikból pedig a biztonsági szolgálat feje. Alexandre Djouhri abban bízik, hogy kimentik őt szorult helyzetéből. Ha ugyanis kiadják Franciaországnak és ott bíróság elé kerül, akkor óhatatlanul beszélnie kell az afrikai kapcsolatokról.

Franciaországban pedig van már egy olyan törvény, mely lehetővé teszi azt, hogy elkobozzák külföldi vezetők vagyonát, ha azt törvénytelenül szerezték meg. Egyenlítői Guinea alelnöke, aki mellesleg az államfő fia, már ráfázott erre. Persze az is lehet, hogy Monsieur Afrique túl sokat tud, és ezért nem lesz hosszú életű londoni házi őrizetében…