Jodie Foster nem ismer olyan nőt, akit ne ért volna szexuális zaklatás valamikor

A film európai bemutatója alkalmából Londonban találkozott újságírókkal Jodie Foster. A francia újságírókat levette a lábukról azzal, hogy kiváló franciasággal válaszolt a kérdésekre.

– Mennyire önéletrajzi film az Arkangel?

– Anyám egyedülálló nő volt – pénz nélkül. Azt akarta, hogy a lánya ennél sokkal jobb életet kapjon. Ezért már kétéves koromtól fogva arra nevelt, hogy szerepeljek. Így lettem színésznő. Életemnek ez a legfontosabb kapcsolata. Olyan filmet akartam rendezni, mint Bergman. Az anya-lány viszonyban nincsenek klisék. Nyilván más életem lett volna, ha a szüleim diplomaták lettek volna Kínában. Anyám most Alzheimer-kórban szenved. Nekem kell most visszaadnom azt, amit tőle kaptam.

– Mi a véleménye a szexuális zaklatásról, amely a Weinstein üggyel épp Hollywoodban robbant ki?

– Nem ismerem Harvey Weinsteint. Csak ünnepségeken találkoztunk. Élete során minden nő találkozik a szexuális zaklatással valamilyen formában. Hollywoodban mindmáig férfiuralom van. Itt rendező csakis férfi lehet. Az alternatív filmek világában vannak női rendezők, de Hollywoodban a producerek úgy gondolkoznak: akire nagy pénzt bízunk, az csakis férfi lehet! Európában ebből a szempontból jobb a helyzet.

– Milyen anya ?

– Két fiamat igyekeztem egészen másképp nevelni, mint ahogy anyám engem nevelt. Ő engem igyekezett teljesen elszigetelni a világtól. Meg akart védeni a káros hatásoktól. Hollywoodban a hetvenes években minden a szexről és a drogokról szólt. A Taxisofőr 1976-ban készült. Engem anyám óvott meg ettől, meg a genetikai örökségem. Én sokkal több szabadságot engedtem meg a fiaimnak, de fontos kérdésekben szigorú voltam: étkezés, drog vagy az udvariasság a nőkkel szemben – mondta Jodie Foster a párizsi Le Figaro tudósítójának Londonban, ahol új filmjét, az Arkangelt népszerűsítette.

Fotó: Wikimedia Commons