A szabálymódosítások felölelik majd az időjárás-előrejelzések pontosítását a távolabbi területeken, és az útvonalak alaposabb ellenőrzését is. A hegymászóknak kötelező lesz regisztrálniuk az ellenőrző állomásokon, a régiókba való be- és kilépéskor egyaránt. A külföldi túrázóknak eddig is meg kellett vásárolniuk a területi belépési engedélyt, viszont a kicsekkolás nem volt kötelező.
Az Annapurna-kör, ahol a legutóbbi tragédia történt, régóta népszerű a hátizsákos turisták között. Az út vezető nélküli, három hétig tart. Ez is megváltozik: a turizmus tanszék javaslatára a túrázóknak kötelező lesz regisztrálniuk a helyi útmutatóért, és GPS jeladót is kell bérelniük, hogy a hatóságok könnyen a nyomukra bukkanhassanak vészhelyzet esetén. Mellesleg ez segít kontrollálni az illegális üzleti tevékenységeket is.
A kérdés nem mostanában merült fel először. 2013 júniusában a Intrepid Travel túracsoport már rávilágított a kísérő fontosságára, és ezt a Travel Banki Asia posztolta is. A csoport elmondása alapján kalauzuk könnyedén felismerte az avatatlan szem számára láthatatlan jeleket, melyek szerint az időjárás hamarosan igencsak ellenségessé fog változni, és hatékonyan, gyorsan terelte a túrázókat biztonságos helyre.
A fokozott ellenőrzés igenis segíti a túrázókat, és tragédiákat előzhet meg. Például olyanokat, mint amilyen néhány éve Langtang közelében történt. A kínai határtól nem messze megtámadtak egy csapat nőt, akiket később lefejezve találtak meg. A közelmúltban történt katasztrófát egy másik előzte meg még áprilisban, amikor a Mount Everesten 16 kísérő vesztette életét egy lavina miatt, így sokáig nem is volt mászható a világ legmagasabb csúcsa. Még 1996. május 11-én nyolc hegymászó járt ugyanígy.
Az utóbbi tragédia utáni jelentések leírják, hogy a hegymászók feltorlódtak, és bár a szűkös Hillary Step résznél csak késve állították helyre a biztosítóköteleket, a mászók csapatosan, szinte versenyjelleggel lepték el újra a hegyet. Közülük sokan szakképzetlen túrázók voltak.
A nepáli kormány a költséges tervezet mellett támogatja Jamling Norgay (Tenzing Norgay serpa fia) megjelenő könyvét is. Jamling akkor is éppen vezetőként vett részt egy túrán, amikor az említett, 1996-os baleset történt.
A könyv címe: Megérinteni Apám lelkét: egy serpa útja a csúcsra. A kötetben Jamling ír arról, hogy milyen árkülönbségek vannak a helyi, és nem helyi vezetők között, és hogy az utóbbiaknak mennyivel kevesebb a tapasztalatuk. A serpáktól viszont még azt is elvárják az ügyfelek, hogy a nehéz terhek cipelése mellett a veszélyes útszakaszokon előre menjenek, kötélpályákat építeni.
A mostani tragédia sok eddig hanyagolt, viszont fontos kérdést hozott a felszínre. A kormány a serpák családjának anyagi juttatásokat és oktatást ajánlott fel. A szemetelők és képzetlen hegymászók okozta aggodalom miatt már februárban módosította az árszabást. Jövőre ismét változtatnak: a most 25 ezer dolláros engedélyért 11 ezer dollárt kell majd csak fizetni, hogy ezzel a képzett hegymászókat ösztönözzék az Everest meglátogatására.
Bár a kérdések másképp vetődnek fel a többi, nem átlagos útvonalakon, az annapurnai eset egyértelmű bizonyíték arra, hogy változtatni kell a szabályokon.