Felejtsük el gyorsan a nyitóképen látható perzsa szépséget ívelt szemöldökével, karcsúságával és ápoltságával együtt. Másfél évszázada egészen mást találtak vonzónak Iránban.
Ma Iránban is sokan átszabatják az orrukat és a mellüket, botoxoltatják az ajkukat, feszesíttetik és formásíttatják a feneküket. A 19. században azonban mindezzel semmire nem mentek volna. A kövérség volt egy nő legfőbb vonzereje, sok anya ramadánkor sem engedte böjtölni eladósorban lévő lányát, nehogy visszaessen az értéke a házasságpiacon.
Az uralkodó kedvenc felesége, Anis Al Dawlah
Minél súlyosabb volt egy nő, annál csábítóbbnak találták a férfiak. De a bajuszkát is kívánatosnak tekintették akkortájt, a mai epilátorokat a kutya sem vásárolta volna 150 évvel ezelőtt.
Nászer ad-Din sah sem volt kivétel. A 19. századi uralkodó (1848-1896) többször nősült és közben nagyra értékelte az élet örömeit. Már gyermekkora óta fotózott. Mikor a pávatrónra került, külön szobát hozott létre erre a célra a palotában és Teheránba vitette a híres orosz fotográfust, Antin Sevruguint, aki udvari fotósa lett. A fényképek készítése csak a király, családja férfitagjai és az udvar számára volt megengedett.
Az iráni uralkodó maga fotózta feleségeit és több mint száz ágyasból álló háremét. Aztán a képeket sajátkezűleg hívta elő a sötétkamrájában. A Golesztán-palotában kiállításon tekinthetők meg ma a királyi fényképek.
A nők a fotókon nyugodtnak, lazának tűnnek. Nem nagyon rivalizálhattak egymással, inkább baráti volt a viszony köztük, legalábbis a képekről ezt olvashatjuk le. A történetírók feljegyezték, hogy a feleségek együtt utaztak, ha az uralkodó kimozdult a fővárosból.
Sok képen rövid szoknyákban láthatjuk a király nem éppen balerina alkatú asszonyait. Az uralkodónak nagyon megtetszett a balett, amikor Oroszországban megismerkedett vele – vélhetően ezért adatott rövid szoknyákat feleségeire és háremének tagjaira.
