Megvédi-e az USA Dél-Koreát és ki állíthatja meg Phenjant?

Közben kétszer is beszélt Abe Sinzo japán miniszterelnökkel – jegyzik meg keserűen Szöulban. Azért persze eredménye is van a Trump-Mun telefonos csúcsnak: az USA megengedi, hogy a jövőben a dél-koreai hadsereg 500 kilósnál nagyobb robbanófejeket használjon és ezzel fokozza az elrettentést. Mind az USA, mind pedig Dél-Korea egyetértett abban, hogy olajembargót kell bevezetni Észak-Korea ellen. Trump persze nem feledkezett meg arról sem, hogy több mint egymilliárd dollár értékben fegyverzetet adjon el Dél-Koreának. Közben azonban egyre több szakértő véli úgy, hogy nem fegyverrel, hanem informatikai tudással lehet megállítani az ifjú diktátort.

Az amerikai hírszerzés informatikusai állíthatják meg az ifjú diktátort Észak-Koreában 

Trump elnök atombombával fenyegette meg Észak-Koreát azt követően, hogy a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszer büszkén bejelentette: immár van hidrogénbombája! Ráadásul a felrobbantott szerkezet olyan kicsi volt, hogy belefért volna egy interkontinentális rakéta robbanófejébe! Nagy a félelem a környéken: mi lesz, ha az ifjú diktátor be is veti kedvenc fegyvereit?

Az informatika a megoldás! – állítja Andrew Futter professzor Nagy-Britanniából. Szerinte az amerikai hírszerzés szuperhackerei már annyira bejutottak Észak-Korea rendszerébe, hogy szabotálni tudták a rakétakísérleteket. Nemrég három rakétát próbáltak ki az észak-koreaiak: mind a három befuccsolt. Kettő a kilövés után azonnal felrobbant, a harmadik csak egy kicsit később, de az sem talált célba.

Miért nem? A válasz egy betűszó: TAO. Tailored Access Operations – ez az amerikai katonai hírszerzés, az NSA egyik részlege. A létezéséről sem tudott senki, amíg Edward Snowden meg nem szökött és ki nem tálalt az informatikai hírszerzésről. Pedig a részleg évek óta működik és olyan katonai objektumok ellen használták fel, mint például az iráni atomerőművek. Ott – az izraeli titkosszolgálattal együttműködve – olyan “férgeket” sikerült telepíteni, melyek aztán nemcsak információkat továbbítottak Amerikába illetve Izraelbe, de meg is zavarták Irán nukleáris kutatásait 2012-ben és 2013-ban. Ennek óriási lélektani hatása is van: az ellenfél ugyanis nem tudja, hogy azért nem működik-e az általa elképzelt konstrukció, mert rossz az elgondolás, vagy pedig azért, mert az ellenfél beépült a rendszerbe és ellene dolgozik – magyarázza Futter professzor. Az izraeliek aktívan alkalmazzák az informatikai hadviselést: Szíria légvédelmét például hatékonyan megbénították drónokkal, miközben izraeli gépek az iráni erők támaszpontjait bombázták Szíriában.

Amerika valami hasonlót tehet Észak-Koreával szemben – állítja a brit professzor. Japán körül állomásozik a legnagyobb amerikai flotta, a hetedik. A Reagan elnökről elnevezett zászlóshajót ellátták az informatikai hadviselés eszközeivel. De hogy lehet informatikai hadviselést folytatni egy olyan ország ellen, mely nem használja az internetet? Látszólag ez óriási hátrány Észak-Koreának, de az informatikai háború szempontjából előny az elmaradottság, hiszen nem lehet behatolni a rendszerbe, ha az nincs rákötve az internetre.

Jön tehát a 007-es szuperügynök? Picit nehéz elképzelni, hogy a világtól elzárt Észak-Koreában nem keltene azonnal kínos feltűnést. Épp ezért az amerikaiak drónokat használnak, melyek pótolhatják az embereket. A drónok juttatják célba a “férgeket”, melyek aztán a távolból irányítva információk szerzésére épp úgy használhatók mint az ellenséges rendszer megbénítására. Irakban teljes mértékben sikerült megbénítani Szaddám Husszein seregének informatikai rendszerét. Ily módon Amerika és szövetségesei minimális áldozattal foglalhatták el Irakot, melynek pedig erős és harcedzett hadserege volt.

Észak-Koreában is ez lehet a megoldás – állítja a brit professzor. Aki biztos abban, hogy a következő háborús konfliktusokban nem az győz majd, akinek több a fegyvere vagy a katonája, hanem az, akinek jobb az informatikai rendszere, mint az ellenfélnek. Aki meg tudja bénítani az ellenfél rendszerét. Képes-e erre az amerikai hírszerzés? Miután senki sem tudja pontosan, hogy Kim Dzsongun parancsai hogyan jutnak el a rakétákat kilövő katonákig, ezért csak nagyon kevesen sejthetik azt, hogy miképpen lehet a rendszert megbénítani.

Észak-Korea informatikusai korábban Oroszországban tanultak, ma pedig Kínában. Ez a két, Észak-Koreával határos nagyhatalom tehát sokat tudhat Kim Dzsongun hadseregének informatikai rendszeréről. Kérdés, hogy Peking és Moszkva hajlandó-e megosztani ezt a tudást Washingtonnal? Anatolij Antonov, Oroszország új washingtoni nagykövete mindenesetre javasolta Amerikának, hogy a CIA és az FSZB főnöke találkozzon rendszeresen és cseréljenek információkat. A kínaiak aligha árulják el Észak-Koreát, mert semmiképp sem szeretnék, hogy amerikai csapatok tartsanak hadgyakorlatokat a határuk mentén. Akárhogy is áll a dolog, annyi bizonyos, hogy a következő katonai konfliktusokban az informatikusoké lesz a döntő szó – állítja Futter professzor, aki évek óta foglalkozik ezzel a problémakörrel a Leicester-i egyetemen Nagy-Britanniában.

Fotó: Department of Defense