2 kerék, 7 ország, 24 óra – egy magyar világrekord története

Egyetlen nap volt, de hónapok óta készült rá. A tét pedig az volt, képes lesz-e felkeresni kerékpárral a legtöbb országot 24 óra leforgása alatt? A korábbi rekord hat ország volt, tehát neki legalább hetet kellett felmutatnia.

Amikor úgy érezte, hogy még valami hiányzik az életéből, Dávidnak nem volt kérdés, hogy merre kell keresgélnie. Sportszerető családban nőtt fel, a testvére többszörös magyar golfbajnokként ösztöndíjjal végzett egy amerikai egyetemen. Őt pedig kifejezetten nyomasztotta, hogy a tanulás mellett nem volt ideje sportolni.

Így jött az ötlet: kaland, kihívás és mozgás egyszerre. Az internetet kezdte böngészni, hogy megtudja: milyen rekord volna testhezálló neki. Amikor megtalálta, az útvonal-lehetőségeket is ott nézte végig. A jó minőségű utakat Google Street View-n kereste meg és így ellenőrizte a szintkülönbségeket is.

Végül Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Szlovénia és Horvátország került fel a listára. Pedig Dávidnak a mostani még csak a 3. szezonja volt kerékpárosként. Miután a New York-i egyetemi évek után hazajött, az első fizetéséből vette első komolyabb kerékpárját. Korábban sok sportágat kipróbálhatott, de a bringázást a szülei veszélyesnek ítélték. Ő is úgy véli, hogy a kerékpárosok minden nap az életüket teszik kockára tekerés közben és minden tiszteletet megérdemelnek, amikor az időjárással és a viszontagságos utakkal megküzdve naponta újra nyeregbe szállnak.

Környezete támogatta Dávid ötletét, jóllehet voltak barátai, akik azt mondták: ők autóval sem mennének annyit, amennyit ő bringával fog. Támogatót is sikerült találnia: az EPAM szoftvervállalat állt mögé a marketing háttérmunkával. A cég tette lehetővé azt is, hogy a múlt héten az érdeklődők élőben követhették a világrekord-kísérletet. Nemcsak videón, hanem az adatok nyelvén is: láthatták a pulzusszámot, a pillanatnyi sebességet, a pedál fordulatszámát, a felhasznált energiamennyiséget.

A világrekord-kísérlet hónapok munkája, tervezése és edzése után végül augusztus 23 délutánján indult. Azért azon a napon, mert az volt a támogató által Magyarországra hozott Scratch Konferencia nulladik napja. A rendezvényen főképp arról esett szó, miképpen lehet a gyerekeket az információtechnológia és a programozás felé terelni úgy, hogy közben az egészséges életmódról, a sportról se feledkezzenek meg. És azért délután, mert az esti tekerésnél nem kell aggódni a szél miatt a nyílt utakon, kisebb a forgalom és alacsonyabb a hőmérséklet is.

A kísérletben részt vevő bringa egy TT / triatlon geometriájú kerékpár volt, országútivá alakítva. Koskormányt kapott és a váltórendszert is kicserélték. Volt kísérőautó is, a frissítés és a szerelések, esetleges javítások érdekében.

Dávid a lengyel Tátrából indult a nagy napon. Az első óra a bemelegítésé és a jó tempó megtalálásáé volt. 12 fokban, tiszta és napos időben tekert. A terv az volt, hogy másfél óránként beiktat egy pihenőt. Ez az első három alkalommal sikerült is, de amikor leszállt az éj és 10 fok alá süllyedt a hőmérséklet, úgy döntött, kihagyja a didergős pihenőket. A hideg volt akkor a legnagyobb kihívás.

A fizikai mélypont 170 kilométer után jött el. De csak egy órán át tartott és nem is tért vissza. Félúton, a szlovák-osztrák határon viszont 20 perces pihenőre állt meg Dávid. Akkor már kezdett álmosodni. Ekkor jött a lelki mélypont: a Nap már kúszott felfelé az égen, de ő még mindig úgy érezte, hogy mindjárt megfagy. Rengeteg jármű lepte el az utat, nagy részük egyáltalán nem volt tekintettel a kerékpárosra. Végül a kísérő csapat támogatása és a meleg italok tartották benne a lelket Ausztrián át. Mire átért Magyarországra, már szépen melegedett az idő. Tudta: túlvan a nehezén.

A cél előtt 100 kilométerrel megsérült a térde és ez visszafogta a teljesítményét. A fájdalomról fejszámolással vonta el a figyelmét: próbált rájönni arra, hogy így is sikerülhet-e a nagy terv. Közben stílust váltott, hogy kevésbé terhelje a térdét. Az utolsó 50 kilométeren már újra teljes erőből tekert. A csúcspont az volt, amikor átlépte a magyar-szlovák határt. Egy kisbusznyi rendőr integetett és szurkolt neki ott. Azt mondja, soha nem látott akkora lelkesedést senki arcán, mint amilyen az övékére kiült. Azt is odakiabálták neki, hogy a cél már csak 25 percre van. De a kameráján addigra mindössze 20 percnyi hely maradt, így aztán még jobban belehúzott. A következő 20 percben 32 kilométerrel tekert és célba is ért, mielőtt a memória elfogyott.

Kővári Dávidnak sikerült világcsúcsot felállítania. A Guinness Rekordok Könyvében ő mostantól az a kerékpáros, aki 24 óra alatt a legtöbb országban járt. Ez mindenért kárpótolja – mondja. A fogvacogtató hajnali kilométerekért, minden erőfeszítésért, ami lehetővé tette, hogy valóra váltsa az álmát.

Fotók: Facebook