Játsszunk kényszerházasságot!

A fiatal nő még ma is fél attól, hogy szülei belekényszerítik egy nem kívánt házasságba. Az ilyent hívják úgy a világ sok táján, hogy elrendezett házasság: a szülők választják ki, hogy kikből legyen egy pár, a fiatalok meg fejet hajtanak az akaratuk előtt. Nem volt idegen az ilyesmi Európában sem évszázadokkal ezelőtt.

Nashra szülőhazájában viszont még ma is bevett szokás, mint sok más helyen Ázsiában és Afrikában. Miután hallott jó meg rossz tapasztalatot a barátoktól és a rokonoktól az intézményről, úgy gondolta: párbeszédet kellene nyitni róla. És mert az egyik nagy New York-i játékgyárnál dolgozik, kézenfekvő volt, hogy ezt úgy tudja elérni, ha társasjátékot tervez az elrendezett házasságokról.

A játékban egy házasságközvetítő (vagy kerítő) üldözi a lányokat és megpróbálja mindenkivel összeboronálni őket, hátha tető alá tud hozni egy házasságot. A lányok meg menekülnek – előle is, a házasság elől is. Kártyákat húznak, ezek segítik vagy éppen gátolják őket a menekülésben.

Nashra a BBC-nek elmondta, hogy ezek az elrendezett házasságok gyakran nagyon gyorsan üttetnek nyélbe: alig néhány hetes ismeretség után. Ami persze nem elég arra, hogy a fiatalok megismerjék egymást. Az egyik barátnője esetében például csak az esküvő után derült ki, hogy a férj meleg. De vannak működő elrendezett házasságok is, ahol boldogok a párok. De senkit nem kéne olyan dologra kényszeríteni, amit nem akar – mondja a grafikusnő.

Ezért született meg a társasjáték, amelynek a gyártásához közösségi finanszírozásból hozta össze a pénzt. Szerinte nem volna haszontalan, ha Nyugaton is megismernék a problémát és a mögötte álló kultúrát. Azokat pedig, akik ebben élnek, arra bátorítaná, hogy az álmaikat kövessék – a tanulásban éppen úgy, mint a szerelemben. Nashra abban is bízik, hogy a szülei megértik: ő másfajta házasságot akar, mint amilyen nekik jutott.