Ilyen a dzsihád-menyasszonyok élete a szíriai Kis-Angliában

Islam Mitat a The Sunday Times-nak beszélt. Arról, hogyan kényszerítette brit férje arra, hogy Szíriába utazzon, jóllehet az esküvő után még arról volt szó, hogy csak Törökországig mennek, ott kezdik el új, közös életüket.

A marokkói Mitat, aki divatőrült és fizika szakos egyetemista volt, egy muzulmán randioldalon ismerkedett meg a Kabulban született, Londonban letelepedett Ahmeddel. Három hónapja voltak házasok, Dubajban éltek, ott vártak arra, hogy megkapja a nő a papírokat és elkezdhessék közös életüket Angliában. Legalább is a nő így tudta. Aztán a férj előállt a törökországi letelepedés ötletével. Azt mondta, jó állást kapott ott. Ez is megfelel, amíg nem mehetnek Nagy-Britanniába. De az lett a vége, hogy Törökországból erővel Szíriába cipelte a feleségét. “Ez a baj velünk, nőkkel. Nagyon is megbízunk a férfiakban” – sajnálkozik három évvel később Mitat.

A 23 éves marokkói nő azt mondja: Rakka mellett csakis Angliából érkezett tizenéves ISIS-menyasszonyok, feleségek és harcosok vették körül – olyan volt az egész, mint egy mini-Anglia.

Egy közösségben élt kelet-londoni iskoláslányokkal, Bristolból és Glasgow-ból Szíriába szökött tizenévesekkel. Meg a médiában csak fehér özvegyként emlegetett egykori rockzenésszel, Sally Jonesszal és a Manchesterből 16 évesen érkezett brit “terrorikrekkel”, Salma és Zahra Halane-nel. Azt mondja, mindegyikük imádta olvasni, hogy mit írtak róluk a brit oldalak és gyakran látták egymást vendégül teára. Amikor pedig hírét vették európai terrorakcióknak, akkor összegyűltek együtt örvendezni. Hozzá is eljárt teára az a három tinilány Bethnal Greenből, akiknek a szökését tavalyelőtt próbálta feltérképezni a világsajtó. És akik közül az egyik azóta meghalt egy bombázásban.

A brit lányok, akik csatlakoztak az Iszlám Államhoz, nagyon megváltoztak kint – meséli. Már egyáltalán nem fiatal nőknek, sokkal inkább anyáknak látszottak. Ő maga is fekete műszálas fátylat hordott, a terrorikrektől tanult angolul és arról ábrándozott, hogy egy nap majd megszökik.

A férje meghalt Szíriában, ő maga még kétszer férjhez ment. Ahogy erősödtek a harcok Rakka körül, a nők félni kezdtek. Leginkább a gyerekeik életét féltették. Miattuk akartak elmenni. Mitat egy esküvőre tartó szíriai családhoz csatlakozott, velük együtt tudott eljönni még márciusban. Átjutott az ISIS ellenőrző pontjain, aztán az Iszlám Állam ellen harcoló szíriai demokratikus erők mögé került. Ma az ország északi részén él egy védett házban Abdullah nevű kisfiával és kislányával, Mariával, akik két különböző házasságból születtek. De abban bízik, hogy eljuthatnak Euróbába. Miután a kisfiú apja brit, reméli, hogy megkapják az állampolgárságot.

“Soha nem támogattam az Iszlám Államot. Soha. Semmi mást nem akarok, mint valami jobbat nekem és a gyerekeimnek. Újra élni akarok.”  Abdullah, aki most kétéves, még mindig berohan a fürdőszobába, ha repülőzúgást hall. El akar bújni  – mondja. Beleivódott a rettegés a rakkai bombázások alatt.

Fotó: CNN