Sokáig elkíséri őket, amit Malawiban láttak
Még hosszú ideig tart feldolgozni emberileg is, szakmailag is azt, amit 16 nap alatt Afrika keleti részén tapasztaltak – mondják a Magyar Afrika Társaság 15. orvosi és egyben második műtős missziójának tagjai. A május végén hazatért doktorok most a Kossuth Rádióban meséltek élményeikről.
Pontosabban az ötből ketten: Polony Gábor, a SOTE adjunktusa és Forgács Gábor szakorvos-jelölt beszéltek a többi között arról, hogy milyen szakmai kihívásokat kellett megoldaniuk, miközben Blantyre viszonylag új kórházában, a Queen Elisabeth-ben műtöttek. Ez egy amerikai egyetem finanszírozásával épült három évvel ezelőtt, a fül- orr-gégészeti részleg kettő műtővel, vizsgálókkal és egy nagy, közös kórteremmel készült el.
A magyar orvosok meglepetésére nagyon jól ellátott a kórház orvosi műszerekkel, a műtétekhez szükséges eszközökkel. Ez mind adomány, többnyire Nagy-Britanniából, Amerikából. Az öt magyar orvos is nagyjából ötször 20 kiló orvosi eszközt vitt ki: műszereket, egyszer használatos eszközöket, bemosakodáshoz szükséges folyadékokat, orvosi eszközöket. Nagyon speciális műszereket is találtak a kórházban: olyanokat, melyekről a helyiek nem is tudták, hogy pontosan mire jók. Ezzel szemben a mindennapos, egyszerűbb eszközökből, mondjuk ollókból hiány volt.
A műtőben pedig a megvilágítás, ami nagyon fontos egy műtéthez, nagyon gyenge volt, a műtőlámpa operáláshoz nem is alkalmas. Így a saját, esti futáshoz vitt fejlámpájukkal végezték a műtéteket.
Miután a 17 millió lakosra egy fül-orr-gégész jut Malawiban, ráadásul hozzá sem nagyon jutnak el a betegek a szegényes infrastruktúra miatt, a magyar orvosmisszió tagjai nagyon elhanyagolt állapotban lévő betegekkel, hatalmas méretű pajzsmirigyekkel és tumorokkal találkoztak – olyanokkal, amilyenekkel itthon soha. Ráadásul alapos kivizsgálás nélkül kerültek a műtőbe a betegek, nem egyszer csak az asztalon derült ki, hogy valójában milyen állapotban is vannak.
A magyar misszióval egy altatóorvos ment, Tóth Krisztina Pécsről. Malawiban egyáltalán nincsenek altatóorvosok. Két-három éves továbbképzésen vesznek részt az ápolók és ők altatják a betegeket, ők intubálják, ők ébresztik fel őket. A magyarok két műtőben műtöttek, az egyikben a magyar aneszteziológussal, a másikban pedig egy ilyen “medical officer”-rel.
A magyarokon kívül kevés külföldi orvos fordul meg Blantyre-ben, talán csak a kórház építését finanszírozó michigani egyetemről, illetve Nagy-Britanniából, Birminghamből érkeznek.
A magyar orvosok összesen 44 műtétet végeztek el, a helyi egyetlen orvos nagyjából négy hónap alatt teljesíti ezt az operációmennyiséget. Összegyűjtötték a magyaroknak azokat a nehezebb eseteket, amelyeket ő nem tud megoldani. De most valószínűleg ez kicsit változik, a magyar orvosok ugyanis tanítottak is. Az egyetlen szakorvoson kívül a négy-öt fül-orr-gégész rezidenst is bevonták asszisztálni a műtétekbe. Az endoszkópos orrmelléki műtéteket kivetítik egy képernyőre, a rezidensek ugyanazt látták, amit a magyar orvosok, akik menet közben el is magyarázták angolul, hogy mit miért csinálnak, ha valami történik, mit kell tenni, milyen eszközökkel.
Így aztán otthagytak a tudásukból valamit Malawiban, és, mint mondják, néhány év múlva visszatérnének megnézni, hogy állnak a dolgok. De addig a Magyar Afrika Társaság újabb orvosi missziókat indít Malawiba is, Afrika más részébe is.