Szerelmem, Calais – avagy hogyan találta meg migráns párját egy szélsőjobboldali nő Franciaországban

Calaisban a francia tengerparton volt még nem is oly rég a Dzsungel. Így hívták a nagy menekülttábort, ahol csaknem 10 ezer migráns kereste az alkalmat, hogy Franciaországból Angliába menjen. Itt szolgált rendőrként Beatrice asszony férje. Aki utálta a migránsokat és szimpatizált a Nemzeti Fronttal. Csakhogy Franciaországban fegyveres testület tagja nem lehet pártaktivista. Ezért nejét léptette be a szélsőjobboldali pártba. Az asszony szorgosan kampányolt is a párt mellett. Aztán meghalt a férj fiatalon rákban. Az asszony magára maradt a fiával.

Egy nagyon hideg napon egy szudáni menekültfiút elvitt a táborig autóval. Akkor látta először saját szemével a Dzsungelt. Olyan volt mintha háborús övezet lett volna! – írja könyvében. Segíteni kezdte az ottélőket. Köztük néhány iráni menekültet, akik nemzetközi kampányt szerveztek a lehetetlen életkörülmények miatt, mondván, mi is emberek vagyunk! Aztán az asszony beleszeretett az egyik menekültbe, a nála 11 évvel fiatalabb Moktarba. Az iráni tanár azért menekült el hazájából, mert áttért a keresztény vallásra. Ezt sem a családja sem az államhatalom nem fogadta el. Franciaországban csak tengődött. Angliába készült. Beatrice asszony vett neki egy kis hajót 1000 euróért. Ezen a bárkán hárman vágtak neki a La Manche csatornának.

Az asszony integetett, és azt hitte, hogy ezzel vége is a szerelemnek. De tévedett: Moktar Angliában menedékjogot kapott és jelentkezett. A francia asszony most kéthetente meglátogatja. Happy end? Az még egy kicsit várat magára: az asszonyt ugyanis bíróság elé állítják embercsempészet vádjával. Tíz év börtönt és 750 ezer eurós pénzbüntetést kaphat. Ráadásul felkerült a gyanús személyek listájára. Beatrice asszony csak nevet az egészen: a szerelem mindent pótol- mondja mosolyogva a középkorú francia nő, aki egy iráni migráns oldalán találta meg a boldogságot.