Csak két turistával találkoztunk Malawiban – azok is magyarok voltak

Kedden érkezett haza a második magyar műtős misszió Délkelet-Afrikából, Malawiból. Az orvosok akkor azt mondták: megkaptak minden élményt, amire számítottak. A szakmaiakról és az emberiekről ITT meséltek nekünk. Most másfajta kalandjaikat idézzük.

Például a szafarit. Malawi megpróbál a turizmus felé is nyitni – magyarázza Dr. Polony Gábor adjunktus. Ipara nincs, exportcikke minimális, talán csak a dohány. Bevételhez szeretnének jutni, nemzeti parkokat próbálnak fejleszteni. Két komolyabb méretű nemzeti parkjuk van, itt igyekeznek összehozni az öt nagy afrikai állatot: az oroszlánt, a leopárdot, a kafferbivalyt, az orrszarvút és az elefántot. Annyira sikeres a Majete nemzeti park, hogy tavaly a BBC-ben is volt róla hosszabb riport. 500 elefántot telepítettek ki máshova, mert olyan jó nekik az a hely, hogy túlszaporodtak.

– Bár azt mondják, hogy nagyon-nagyon ritkán jönnek elő, láttunk oroszlánokat. 3-4 méterre mentünk közel az autóval és ott pihegtek. Röviddel azelőtt ettek, két fiatal, 5-6 hónap körüli oroszlánkölyök volt. De azért az már olyan nagy, hogy ha kiszálltunk volna és éhesek lettek volna, akkor azért bajban lettünk volna.

– Nagyon-nagyon érdekes volt látnunk elefántot egész közelről, a másik nemzeti parkban láttunk vízilovakat, krokodilt… Egészen más élmény,  mint korláton keresztül, állatkertben – mégiscsak a saját környezetükben voltak.

Gyakorlatilag turista mégsincs. Akikkel nem helyi emberekkel találkoztak, azok mind vagy valamelyik iskolában, vagy valamelyik kórházban önkénteskedő dél-afrikaiak, angolok, amerikaiak voltak. Összesen két igazi turistával futottak össze, azok viszont magyarok. Két budapesti fiatal, akik egy bankban dolgoznak és nekik ez a nyaralásuk, hogy ilyenkor késő tavasszal valamelyik afrikai országba elmennek szafarizni.

– Voltunk egy nagyon szép hegyen, ez a Mulanje – veszi át a szót Dr. Szanyi István. 3 ezer méter a csúcsa, a legmagasabb hegy ott.

– Felmentek rá?

– A csúcsra nem, az háromnapos túra, helyette elmentünk egy gyönyörű helyre, ahol egy vízeséshez értünk ki és ott fürödtünk is. A 12 fokos vízbe  ugráltunk bele.

– Azért volt bennünk egy félsz, mert tudtuk, hogy minden állóvíz potenciálisan fertőzött billharziával. Ez a kis féreg bemegy a bőrön keresztül és több szervet is megtámadhat. Oké, tudtuk, hogy a vízesésben nincs, meg nem is tudtunk ellenállni a víznek. Van egy közti állata, egy csiga, és ha ő nincs, akkor nincs bilharzia sem. Meglátjuk majd, hat hét után jelentkeznek a tünetek. Akkor egy tesztet azért csinálunk.

Az orvosok azt is mesélik, hogy mindent összeadva egy hétig nem volt vizük a két hétből. Hogy lehetett megoldani a dolgot? A kútról. A HTCC ház melletti sarkon, ahol a szállásuk volt, volt egy kút – oda járt ki vízért, aki ott gondjukat viselte. A friss vízből esetleg melegítettek is és locsolták magukat. Hat-nyolc bögre vízből nagyon jól meg lehet fürdeni – derült ki.

Aztán volt olyan, hogy áram nem volt. Vagy se víz, se áram. Egyik este, amikor hazamentek vacsorázni például. “Azt úgy oldottuk meg, hogy gyertya, fejlámpa és akkor úgy ettünk ott az asztalnál” – mondják nevetve.