Még minden furcsa – megjöttek Afrikából és szerdán már itthon műtenek a magyar missziós orvosok

Nemcsak az, hogy jól felszerelt műtőben, egyszer használatos eszközökkel dolgozhatnak majd, hogy bármikor zuhanyozhatnak és nem kell fejlámpával elfogyasztaniuk a vacsorát a mindennapos áramszünetek alatt. Hanem az is, hogy sokkal kevesebb boldog arcot látnak majd maguk körül, mint az elmúlt több mint két hétben. Miközben a szakmai kihívások is mások lesznek – nem kezdetleges felszereléssel kell ellátniuk hihetetlenül elhanyagolt eseteket. Hiszen, mint már korábban meséltük, Malawiban 17 millió emberre, vagyis az összlakosságra jut egy fül-orr-gégész. Ez a szám az elmúlt két hétre meghatszorozódott. Arra az időre, amíg a mi doktoraink ott voltak.

Az AHU orvosmissziójának tagjai, akiket útra kelésükkor ITT mutattunk be és akik akkor izgalmukról, várakozásaikról is beszéltek, kicsit sem csalódtak. Megkaptak minden élményt, amire Malawiban számítottak – mondják. Sőt jóval többet is.

Nyolc műtéti napjuk volt, ez alatt 44 operációt végeztek el és továbbképzést is tartottak a Blantyre-i kórház orvosainak. A körülmények messze mások voltak, mint az itthoniak. “Tudtam, hogy arra számíthatok, hogy nincs ott semmi. De tényleg a semmi volt ott és az alap három-négy gyógyszer” –  meséli Dr. Tóth Krisztina . “Ami meglepett, hogy az utolsó szívókatéterig mindent elmostak és mindent újrahasználtak. Közelharcot vívtam az asszisztenskollégával, hogy én ezt most kidobom a kukába, de nem engedte. Amiket mi vittünk, azokat ők most újra fogják használni, folyamatosan.”

Az orvosok mindegyike a Jacaranda iskolában tett látogatásokat említi a legfontosabb élményként. Pedig voltak szafarin, a Malawi-tónál, vízesésnél is és rácsodálkoztak arra, hogy az egész országban mezítlábas emberek mennek a porban mindenhol, mindenütt gyalogol valaki, az út mentén gondosan válogatott nyársra tűzött grillezett egereket árulnak ínyencségként,  a fehér ember pedig ritka, ezért mindenhol megbámulják. Mintha több száz évet mennénk vissza az időben, úgy élnek, és mégis boldogok.

Az AHU által is támogatott Jacaranda árváknak fenntartott alapítványi általános és középiskola. 400 gyerek tanul benne, akik óriási lehetőséget kapnak az életre, többen egyetemre is eljutnak – meséli Dr. Szanyi István. Első nap az ottani gyerekeket szűrték, fejlámpáikkal vizsgálták őket, hármai ki is választottak és megműtöttek közülük. A gyerekek később kétszer is műsort adtak nekik, ott találkoztak például a szépségkirálynővel, énekeltek, táncoltak. Majd búcsúzáskor, indulás előtt mind a 400 gyerek ott állt az udvaron, ölelgették az orvosokat, ajándékot adtak nekik – ébenfából kifaragott jacaranda fát, színes afrikai kendőt, köszönőleveleket. Szanyi doktor meg is mutatta a jacaranda-nyakláncot.

Hogy visszamennének-e újból gyógyítani Afrikába, arra Dr. Tóth Krisztina azt mondja, ötévente egyszer feltétlenül. És vissza is kell menniük. Hisz megígérték a jacarandás gyerekeknek, hogy megnézik, mivé nőnek a fák, melyeket együtt ültettek az iskola udvarán. A Magyar Afrika Társaság pedig biztosan indít még orvosmissziókat. Hisz már kórházat is épít – igaz, azt nem Malawiban, hanem Ugandában.