Város a tó helyén, piramis az őserdőben – mexikói barangolások
Mexikóba és a karibi térségbe vitte el az Inforádió hallgatóit Világszám című műsorában Kiss Róbert Richard. Mint minden részben, most is rengeteg érdekességet és praktikus ismeretet tudhattunk meg a világjáró újságírótól, aki a Föld csaknem minden országában megfordult már.
Sokan azt mondják, Mexikó fővárosa a legszennyezettebb város a világon, de ez akkor, mikor legutóbb a gépe leszállt, nem érződött: tökéletesen lehetett látni a hatalmas metropoliszt. Mintegy harminc millióan élnek Mexikóvárosban, ezzel népesség tekintetében lekörözi Tokiót, Sanghajt, New Yorkot és Moszkvát. A várost még az aztékok alapították 1325-ben, ekkor Tenocstitlánnak hívták. Eredetileg egy kis szigetre épült, de ahogy nőtt a népesség, egyre fogyott a víz a gátak, feltöltések, a fogyasztás miatt. Egy idő múlva a tó teljesen kiszáradt, és a mederbe is házakat építettek.
Tenocstitlán később az azték háborúisten nevét (Mexitli) kapta, így alakult ki a Mexikó név – mesélte a műsorvezető. 1521-ben a spanyol hódítók ugyan elkergették az indiánokat, de a település nagyon hamar újraéledt, és máig megmaradt a terület legfontosabb városának. 2200 méter magasan fekszik, határában ötezer méternél nagyobb hegyek magasodnak. A Popocatepetli vulkán például 5800 méter magas.
Bár vigyázni kell a buszon, a piacokon az értékeinkre, mégis lehet élvezni a nyüzsgő kavalkádot a városban. Olyan a hangulat, mintha egy westernfilm hősei lennénk. Gyönyörűek a spanyol stílusú villák, és itt van Latin-Amerika legnagyobb székesegyháza, az 1500-as évek elején épített Metropolitana Katedrális. A nevezetességek közé tartozik a Templo Mayor, ez egy ősi azték templom, ahol rengeteg embert áldoztak fel az isteneknek, főként fiatal lányokat. Érdemes még megnézni a város középpontjában, a két legnagyobb sugárút találkozásánál az utolsó azték uralkodó szobrát. A történelem iránt érdeklődők felkereshetik a fővárostól nem messze fekvő Teotihuacant. Az aztékok hite szerint itt születtek az istenek: az itteni piramis emlékeztet az egykori szertartásokra.
De elkalauzolta a hallgatókat Chichen Itzába is Kiss Róbert Richard. Az ottani híres mexikói piramis négyzet alakú, és a négy oldalon meredek lépcső vezet fel a csúcsra. Ha valaki felér a piramis tetejére, rengeteg kérdés fogalmazódik meg benne – mondta. Először is az, hogy hogyan jövök le? A lépcsők ugyanis lefele lejtenek, így mindenki egy kötélbe kapaszkodik, de így is nehéz lejutni. Az idősebbek és a hölgyek kissé pironkodnak, ahogy négykézláb kúsznak a piramison, de ennél fontosabb, hogy épen megússzák a kalandot.
A Chichen Itza-i piramis tetejéről látni lehet az építmény mellett fekvő híres csillagvizsgálót meg a Harcosok templomát. Ez a piramis a maya és a tolték néphez egyaránt köthető. A XIII. század körül épülhetett , az egész várossal együtt, a dzsungel közepére. Itt ne dél-amerikai őserdőt képzeljenek el, mondta a műsorvezető, hanem sűrű, áthatolhatatlan bokrokat. A Kukulkán istenségnek szentelt piramis tetején van egy kamrácska, állítólag itt voltak az áldozatok, mielőtt a szertartás elkezdődött. A lépcsős piramisba alul is be lehet jutni. Egy szűk, levegőtlen járat vezet felfelé, itt közlekedtek az áldozati szertartást vezénylő papok.
Vakuval fényképezni tilos! Ha valaki mégis megteszi, akkor elkérik a fényképezőgépét – ha odaadja, akkor később vissza kell vásárolnia büntetés címén. A piramis mellett található a világ első focipályája. A mayák és a toltékok már játszottak labdajátékokat, és a két csapat tagjai óriási küzdelmet vívtak. A játékosok mindent beleadtak, erősen motiválta őket, hogy a veszteseket feláldozták az isteneknek. A piramis másik oldalánál emelkedik a Harcosok csarnoka. Ez voltaképpen egy oszlopok százaiból álló monumentális építmény. Az oszlopok díszítése a mai napig kivehető, nagyon gyakori a szentként tisztelt jaguár ábrázolása.
Chichen Itza környékén tömérdek emléktárgyat lehet vásárolni, de vigyázni kell az árusokkal. Ha valaki Mexikóban, a Yucatán-félszigeten jár, nem csak Chichen Itzában talál piramist, hanem nagyon sok más helyen is, de azok közül nem mindegyik maradt meg ennyire szépen. Chichen Itza környékére Cancunból a legegyszerűbb eljutni, néhány órás autókázással. A benzin olcsó.
Ha viszont nem kocsival indulunk útra, mindig a drágább autóbuszokat válasszuk – tanácsolja Kiss Róbert Richard. Ezek ugyanis légkondicionáltak, kényelmesek és még üdítőt is kapnak az utasok. Az olcsó buszok iszonyúan zsúfoltak.
A mexikói konyha világhírű, érdemes egy elegánsabb étteremben megebédelni vagy megvacsorázni. Bár nagyon sok étel készül chilivel, nem kell attól tartani, hogy minden iszonyúan csípős lesz. Több százféle chilivel ízesítik ugyanis az ételeket, van közöttük kellemesen pikáns és néhány tényleg igen erős is. Nemzeti étel a tortilla, a kicsi húspástétomos, vajas sütemény.
Ehhez legtöbbször babot esznek – a bab amúgy is szinte annyira fontos a mexikóiaknak, mint a kínaiaknak a rizs. Kedvelt ital a jugos, ez egy gyümölcslé, legtöbbször keverik a tequilával.