Portugál szegfűk az egyetemen – két nagy államférfira emlékeztek az ELTE-n

Mário Soares harcolt António Salazar diktatúrája ellen, részt vett az 1975-ös forradalomban. Neki köszönhető, hogy aztán Portugália azt az utat választotta, amin ma jár: a többpárti demokráciáét. Politikai nézetei miatt több ízben került börtönbe, egy ideig száműzetésben is élt Sao Tomé és Princípe szigetén. Ahogy Maria José Teixeira de Morais Pires nagykövet elmondta, Mário Soares olyan egyedülálló, karizmatikus államférfi volt, aki egyszerre nyitott a nyugat felé és akarta Portugáliát közelebb vinni a keleti országokhoz – így Magyarországhoz is. Támogatta a nőket, bátorította őket a politikai szerepvállalásra. Már külügyminiszterként is volt víziója, látta, hogy a portugál gyarmatbirodalom, amely egy 15. századi király agyából pattant ki, a 20. században mindenképpen véget ér, támogatta az afrikai portugál országok függetlenedését. 1976-78,  majd 1983 és 85 között kormányfő, utána pedig 1986-tól 10 évig Portugália elnöke volt.

Gulyás András egykori lisszaboni nagykövet szerint Soares számára kedves nép volt a magyar. Amikor még a rendszerváltás előtt, 1989-ben Magyarországon járt, lerótta tiszteletét a 301-es parcellánál is, ahol az 1956-os megtorlás áldozatai nyugszanak. Később pedig támogatta Magyarország és a régió euroatlanti integrációját, jóllehet ezzel Portugália veszíthette a legtöbbet. A Göncz Árpád alapítvány elnöke, aki nagykövetként is sokszor találkozott Mário Soaressel, Magyarország első köztársasági elnökével vonta párhuzamba a portugál államfőt. 1993-ban Göncz Árpád portugáliai látogatásán Soares körutat szervezett a magyar politikus számára, amin ő maga is részt vett. Baráti kapcsolatukról árulkodik a „caro amigo”, azaz kedves barátom kifejezés is, amivel egymást illették köszönőleveleikben. Soares támogatta a Portugáliában élő magyar festő, Szenes Árpád alapítványának létrehozását. Az ő egyik festménye díszíti a ’Portugalhungria’ című könyv borítóját, amely tanulmányokat tartalmaz a luzo-magyar kapcsolatokról és maga Göncz Árpád írt előszót hozzá. „Két arc, egy szív és egy közös sors Európa sakktábláján” – idézte Gulyás András. Ez egy elmosdódni látszó dolog, aminek a fenntartása elengedhetetlen – tette hozzá.

Dr. Rákóczi István dékán személyes hangú elbeszélésében azt mondta: már abból is látszik, mennyire szerették és tisztelték Portugáliában Soarest, hogy többnyire csak a becenevein emlegették – ezek egyike „bochechas”, azaz “hörcsögpofi” volt, a másik pedig “doutor”, vagyis doktor. Államfőként sem különböztette meg magát a többi embertől, családi élete példamutató volt, felesége teljes értékű társa volt élete során. A portugál tanszék vezetője szerint 3 D írja le történelmi szerepét, dekolonializálás, demokratizálás és fejlesztés (desenvolvimento). A rendezvény zárásaként Dr. Rákóczi István felidézte első találkozását az éppen Budapesten tárgyaló portugál politikussal: „A vörös csillagot éppen akkor szedték le a Parlamentről. Az államfő tragikus hírt kapott, a fia repülőgépe lezuhant Mozambikban. Hallottam, amint a feleségének azt mondja a telefonban: minden rendben lesz. De  nem ment haza, folytatta a látogatást. Elképesztően erős ember volt.” És tényleg minden rendben lett.

A nemrég elhunyt államfő megemlékezésére nem véletlenül ezen a napon került sor. 1975. április 25-én volt a portugál szegfűs forradalom, ami az diktatúra, az elnyomás végét a demokrácia eljövetelét jelentette. A mostani budapesti eseményen piros szegfűket kaptak a résztvevők – olyanokat, amilyeneket 42 évvel ezelőtt mindenhova, így a katonák puskáinak csövébe is tűztek a portugálok.

A megemlékezést Gulyás András kezdeményezte. Hogy miért, arról ezt mondta a Globoportnak: miután januárban megérkezett a hír, hogy Göncz Árpád után jó másfél évvel Mário Soares is elment, úgy érezte, beszélni kell erről a két emberről, akiket az első pillanattól nemcsak szellemi rokonság, hanem inkább egy hitbéli rokonság fűzött össze. Tudták, hogy mi a jó, mi a rossz. Nekem emberileg is nagy ajándék, hogy köztük lehettem nagykövet – tette hozzá. “Göncz Árpád emlékezetes látogatásán a legpatinásabb lisszaboni kulturális egyesületben szerveztünk egy beszélgetést a két elnökkel Magyarország és Európa címmel. Mário Soares már az elején felborította a beszélgetés menetét. Azt mondta: miről beszélünk? Magyarország Európa.”

A kezdeményezést jó szívvel fogadta az ELTE portugál tanszéke. Kérdésünkre dr. Rákóczi István – aki maga is történész -,  elmondta, hogy nagyon is együtt élnek a portugál történelemmel és történésekkel, annál is inkább, mert Portugália az a balkon, ahonnét az egész világ látható. Akit érdekel egy táguló világ, az önkéntelenül is fordul Portugália felé. Magyarország tavaly társult megfigyelői státuszt nyert a portugál nyelvű országok közösségének szervezetébe – ez annak az elismerése, hogy a portugál kultúrát az ELTE Portugál Nyelv és Irodalom Tanszéke nagymértékben láthatóvá tette Magyarországon. Emögött több tucat könyv lefordítása, több száz tanulmány megírása és a mostanihoz hasonló rendezvények szervezése is áll.