Mondani, nem csak beszélni – szónokverseny középiskolásoknak

Mikor megérkeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karának épületébe, pár lány éppen arról beszélgetett a folyosón, vajon a fiúkhoz képest milyen hátrányokkal indulhatnak egy ilyen versengésben: egyikük amellett érvelt, hogy egy fiú jó kiállással, mély hanggal hatalmas előnyökkel lép a színpadra, míg a másikuk azt állította, hogy simán lehetne téma az anyaság is – akkor pedig oda a határozott kiállás meg hangszín,  mert a nőknél van a helyzeti előny. Egy a lényeg: izgultak mind.

Dr. Boros Gábor dékánhelyettes megnyitóbeszédében azt mondta: nem feltétlenül kell a bölcsésztudományok területén elhelyezkedni ahhoz, hogy kamatoztatni lehessen a szónoklás képességét: jogászként, orvosként, politikusként is jól jöhet, de már az is nagy előny, ha valaki minden szituációban hitelesen tudja képviselni magát. Ezután a kísérő tanárok retorikaoktatási továbbképzésen vettek részt, melyet Dr. Major Hajnalka tanárnő tartott.

Azok a diákok, akik itt versengtek, már megnyerték az iskolai és a regionális fordulót is, tehát tényleg az ország legjobbjai mérték össze a tudásukat. De a legjobbak is szoktak izgulni, éppen ezért a szervezők ismerkedős játékokkal is készültek számukra, amíg bele nem kezdenek a beszédbe. Ez, úgy tűnt, beválik – elég oldott hangulat alakult ki a felkészülő szobában.

A fiatalok között volt, aki beszédében és a zsűri megnyerése érdekében a tárgyi tudására, volt, aki a hitelességre és volt, aki a nyugalmára alapozott. De miről is kellett beszélniük? „A képzelőerő fontosabb, mint a tudás.”  Ezt az Albert Einstein-idézetet kellett alátámasztaniuk vagy megcáfolniuk és egy pár perces előadásban meggyőzniük az igazukról a zsűrit. Ahány versenyző, annyi megoldás, annyi kiállás.

„Ne csak beszéljünk, hanem mondjunk is valamit!” Nagy Csomor András szerint ez a legfontosabb ezen a versenyen és a hétköznapi kommunikációban is.

A legtöbb versenyző érett gondolatokkal és további idézetekkel állt a szakmai zsűri elé, amely végül mérlegelt, döntött és nyertesnek Bakucz Barnabást, a budapesti Eötvös József Gimnázium tanulóját választotta.

Második helyen Forgács Mihály, a Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója végzett.

A harmadik pedig Hajas Tamás Boldizsár lett, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumból.

Dr. Kiss Róbert Richard, a zsűri elnöke szerint az idei erős mezőny volt. “Jó volt hallgatni a hatalmas ívű gondolatokat, a betépett majomtól egészen Madáchig. Természetesen az öltözet is számít: ha meg akarunk valakit győzni: fontos, hogy az illető hogy néz ki, mint mond, milyen a gesztusnyelve, mennyire szavahihető. Nem biztos, hogy az érvelésben a logika fog győzedelmeskedni. Csak bíztatni tudom a fiatalokat arra, hogy próbálják ki magukat, mutassák meg, mennyire jó szónokok. Ezt hasznosíthatják a maguk érdekében és a társadalom érdekében is, hiszen biztosan sok közszereplő fog majd kikerülni innen.”

Fotó: Konkoly-Thege György