“Csinos lány voltam, sokan akartak engem feleségnek, de nekem semmi szavam nem volt abban, hogy kit válasszak.”- meséli egy 85 éves törékeny, alig 142 centiméter magas dél-kinai nő. “Két barátnőm is öngyilkos lett, mert olyan férfihez kellett mennie, akit nem tudott elviselni. Ezek után úgy döntöttem: inkább lemondok a családról.”
Így lett zishonü a dél-kinai parasztlány, aki kikerült a faluból és a városba ment dolgozni. Selyemgyárban dolgozott, sokáig a gépek között aludt. Bérének nagyrészét mégis hazaküldte a saját családjának, akik szentként tisztelték. Hazaküldött leveleit az írástudatlan rokonok kívülről megtanulták, és úgy adták tovább a fiatalabb nemzedéknek.
A házasság a régi szokások szerint azt jelentette, hogy az ifjú asszony a férj családjában a legutolsó személy lett. Sokan emiatt lettek öngyilkosok, mert szolgálók lettek, teljesen kiszolgáltatva az anyós, vagy más idősebb családtag parancsainak. Ha viszont valaki zishonü lett, akkor a földesúr sem kényszeríthette házasságra. Ez is gyakran előfordult még a huszadik században is a Mennyei-Birodalomban.
Aztán a kommunista párt megreformálta a családtörvényt és a zishonü kiment a divatból. Öreg napjaikat egy szeretetotthonban töltik. Rokonaik gyakran látogatják őket, mert még emlékeznek arra, hogy a zishonü inkább éhezett, de a munkabére 80%-át hazaküldte a családjának.