Karácsony-sziget – apró világ egy vulkán tetején

Ott van például Natal, melyet a híres portugál hajós, Vasco da Gama ezen a napon pillantott meg először, 1497-ben, Dél-Afrika partjainál, a mai Durban-öbölben, amikor az uralkodó kérésére utat keresett Indiába. Vagy a Karácsony-sziget az Indiai-óceánban, Indonéziától délre. Ennek felfedezése másfél évszázaddal később történt, 1643-ban. Pedig a hely igazán régi – egy 50 millió évesnél is idősebb, már kialudt vulkán tetején fekszik. Névadója William Mynors, a Brit Kelet-indiai Társaság egyik hajójának, a Royal Mary-nek a kapitánya volt – ő érkezett oda január 25-én, 373 évvel ezelőtt.

A sziget akkor senki nem lakta. Ezt már 1688 márciusában állapította meg William Dampier ugyancsak brit tengerész, aki először lépett partra ott. Nincsenek tehát őslakosai, és ma is csak becslések léteznek arról, hogy hányan élnek rajta. Körülbelül 2-3 ezren. A britek az 1800-as évek végén kezdték csak benépesíteni a barátságtalannak leírt tájat, és 1888-ban az Egyesült Királysághoz is csatolták. Mégpedig azért, mert az ott összegyűjtött madárürülékben sok foszfátot találtak, és London erre rá akarta tenni a kezét. A brit kormányzás alatt foszfátbányákat nyitottak, a korábbi vulkáni kitöréseknek köszönhetően a sziget vált a foszfátkitermelés regionális központjává. A bányákba aztán kínai és kisebb számban maláj munkásokat hoztak – a brit gyarmatosítók és az ő utódaik alkotják ma a lakosságot. Az alig több mint kétezer karácsony-szigeteki ezért sajátságos nyelvet beszél – az angol, a maláj és a kínai keverékét.

1958-ban London átadta a sziget fölötti fennhatóságot Ausztráliának. Az ausztrál környezeti, sport és területi minisztérium irányítása alatt áll a terület, a belső ügyeit egy tanács irányítja, ennek tagjairól minden évben szavaznak a polgárok. Jóllehet a foszfátbányászattal 1990 táján néhány évre felhagytak, és azóta csak nagyon komoly védőintézkedésekkel folytatják, az iparág meglehetős természeti károsodás formájában rajtahagyta névjegyét a szigeten. Melynek ma már több mint a kétharmada nemzeti park, és a helyi hatóságok lelkesen munkálkodnak a táj helyreállításán és a szigeten honos, veszélyeztetett madarak költőhelyeinek megóvásán. Ez ma már a gazdaság motorja is: a legnagyobb bevételt a növekvő ökoturizmus jelenti.

Az élővilág mára feléledt. A leghíresebb ottani állat a vörös rák, hiszen ez a világon sehol máshol nem fordul elő. A rákok évről évre vándorlásba fognak, ezért a sziget 140 kilométernyi úthálózata mentén kerítések terelik őket az utak alatt átvezető rákalagutakhoz. De egzotikus pókfélék is lakják a szigetet, köztük olyan szép nevűek, mint az arany gombszövő pókok.

A Karácsony-szigeten a csekély számú helyieknek mindössze egyetlen, kéthetente megjelenő  újságuk van, az Islander, vagyis a Szigetlakó, melyet a szigetet irányító tanács, a Shire of Christmas ad ki. Rádióadóból sincs több, a mintegy ezer készüléken viszont ez AM és FM frekvencián is fogható. Az egész szigeten 600 tévékészüléket tartanak nyilván, tévéadó viszont nincs. Internetszolgáltatóból viszont kettő is versenyez a lakosok kegyeiért.