Ez év januárjában az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága is hasonló meghallgatáson faggatta a Szentszéket képviselő egyházi személyeket a fiatalkorúak ellen elkövetett nemi erőszak és egyéb zaklatások ügyében.
“A Vatikán egyike annak a 155 országnak amely aláírta a az Egyesült Nemzetek “A kínzás és más kegyetlen vagy megalázó büntetések elleni nemzetközi egyezményét” (UNCAT), tehát kötelező jelleggel alá kell hogy vesse magát a 10 független szakértő vizsgálódásainak” – áll az ENSZ nyilatkozatában.
Az egyház által elkövetett visszaélésekről rendelkezésre álló legfontosabb dokumentum jelenleg a 12 000 áldozat vallomását rögzítő, a “Papi Visszaéléseket Túlélők Hálózatának” (SNAP) által kidolgozott tanulmány. A 123 oldalas dokumentum elsősorban latin-amerikai papok, által elkövetett zaklatásokat, több rendbeli nemi erőszakot és feltételezett kínzásokat részletez, amelyeket a katolikus egyház éveken keresztül sikerrel tusolt el.
“Elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy Latin-Amerikában komoly és általános problémával nézünk szembe, az adatok arról tanúskodnak, hogy püspökök több országon átívelő hálózata rendszeresen követett el bűncselekményeket, amelyek az egyház berkein belül köztudottak voltak, ám mégis mindenki mélyen hallgatott az ügyben. A hallgatás folyományaként pedig kisgyerekek sokasága szenvedett aberrált vallási vezetők karmai közt.” – mondta Pam Spees az ügyet vizsgáló nemzetközi jogászcsoport egyik tagja a BBC Mundónak.
Az UNCAT pénteki ülésén górcső alá kerülő dokumentuma a várakozások szerint név említ majd több olyan püspököt és bíborost, akik bár tudtak a visszaélésekről rendre eltusolták az ügyeket.
“Értelemszerűen felmerül a kérdés, hogy vajon mennyit tudhatott Ferenc pápa, hiszen korábban ő is a régió püspöki karának tagja volt, valamint arra is keressük a választ, hogy vajon miért helyezett kétes múlttal rendelkező latin-amerikai egyházi személyeket vezető szerepbe” – fejtette ki Katie Gallager, aki szintén részt vesz az ügyet vizsgáló jogászcsoport munkájában.
Annak ellenére, hogy Ferenc pápa egy januári homíliájában nyíltan beszélt az pedofil egyházi vezetők felelősségéről, a Vatikán által az UNCAT elé terjesztett dokumentumban nem esik szó sem nemi erőszakról sem kínzásokról.
A SNAP dokumentumában pedig bőven találunk bizonyítékokat a visszaélésekre. Chilében például Francisco Errázuriz és utódja, Ricardo Ezatti bíborosok 2003 óta “fektették” a híres Karadima-ügyet. Fernando Karadima chilei érseket egyházközösségének tagjai több rendbeli pedofíliával és szexuális zaklatással vádolták, ám Errázuriz 2003-óta próbálta rábeszélni a sértetteket, hogy vonják vissza a vádakat és ne verjék nagy dobra az ügyet. Utódja Ezatti is hasonlóképpen cselekedett, ám végül a botrány 2010-ben a nyilvánosság elé került Karadima ellen büntető per indult, amelyben vétkesnek találták az ellene felhozott vádakban. Karadima bújtatta egyébként korábban a szélső jobboldali Juan Luis Bulnes-t is, akit nem mellékesen René Scneider chilei vezérkari főnök 1970-es meggyilkolása miatt köröztek.
A Karadima-ügyben igazán az az aggasztó, hogy tavaly februárban Ferenc pápa éppen Ezattit és Errázurizt válogatta be azon vallási vezetők prominens csoportjába, akiket az egyház megreformálásával bízott meg a Szentszék.
Szintén a pénteki ülésen vizsgálják majd a mexikói Marcial Maciel ügyét, akiről a Vatikán 1976-óta tudja, hogy több esetben is szexuálisan zaklatott és kínzott szeminaristákat – írja a SNAP-jelentés. Maciel egyébként közel állt a nemrég szentté avatott II. János Pál pápához is. Az atyáról a Vatikánnak közel kétszáz olyan dokumentuma áll rendelkezésre ma is, amelyek az bizonyítják, hogy a pap rendszeresen szodomizált és kínzott fiatalokat, ám a Szentszék semmi sem tett az ügy kivizsgálására.
1996-ban például 9 papnövendék emelt vádat az egyház berkein belül Maciel ellen, az eljárást azonban II János Pál utasítására Angelo Sodano vatikáni államtitkár megszüntette és Macielt csak a Szentatya halála után hívták vissza a közélettől, hogy “imádságban és bűnbánatban” keressen feloldozást az elkövetett bűncselekmények miatt.
Costa Ricából Enrique Vásquez bíboros ügye érkezik majd az UNCAT elé, aki kilencvenes években bevallotta feljebbvalójának, hogy megerőszakolt egy 10 éves kisgyereket. Az eset végül valahogy kitudódott így Vásquez 1998-ban a Costa Rica-i gyermekvédelem elől az USA-n keresztül Nicaraguába szökött. A nyomozás bebizonyította, hogy míg az ügyészségnek és az FBI-nak négy évébe telt Vásquez nyomára akadnia, az egyház végig pontosan tudta, hol kell keresni a bíborost. A pedofil lelkész miután az FBI kihallgatta Mexikóba menekült.
Több egyházi vezető, így Tegucigalpa érseke Oscar Rodríguez is egyetértett a Vatikán – Tarcisio Berone érsek által képviselt – hivatalos álláspontjával, mely szerint a papokat nem “helyes” átadni a laikus hatóságoknak.
“Számomra igazi tragédia volna, ha lelkipásztorból rendőrré alacsonyodnék, inkább a börtön semmint hogy eláruljam hitbéli testvéremet” – mondta Rodríguez az üggyel kapcsolatban. Közel tíz évnek kellett eltelnie mire a hatóságok Vásquez nyomára akadtattak 2007-ben.
A lista egyébként igen hosszú, folytathatnánk a perui Carlos Peraltával, akit 1991-ben in flagranti kaptak rajta egy kisgyerekkel a hálószobájában, és aki mindezek után 1996-ben ismét egy egyházi iskolában oktatott, ahol ismét pedofílián kapták és Chicagóba küldték, ám itt már négy fiatalon követett el nemi erőszakot, ennek ellenére ismét áthelyezték, ezúttal Mexikóba.
Brazíliában Tarcisio Tadeu Spricigo és Clodoveo Piazza ügyei érkeznek majd az UNCAT elé akik szintén hosszú éveken keresztül erőszakoskodtak kisgyerekkel, sőt ez utóbbi kisebb gyermekprostitúciós hálózatot is üzemeltett külföldiek számára, miközben a nagyközönség előtt az utcagyerekek jótevőjeként pózolt.
