Latin-Amerika minden nagyvárosában politikai és szociális tartalmú felvonulásokkal, helyenként tüntetésekkel emlékeznek meg május 1-ről, arról az ünnepről, amely sokkal szorosabban kapcsolódik a saját munkájukból élő társadalmi rétegek követeléseihez, mint bármely politikai csoportosulás programjához.
Mexikóban Enrique Peña Nieto államfő vezeti azt a menetet, amelyben a Mexikói Dologzók Szövetségének tagszervezetei képviseltetik magukat. A menet a kormányhoz közel álló szakszervezeti csoportokat tömöríti, míg a Zócalon, a mexikóvárosi központi téren a baloldali szakszervezeti tömörülések tartanak nagygyűlést.
Paraguayban a dolgozók tüntetnek május 1-jén: tiltakoznak a munka törvénykönyvének munkásellenes paragrafusai ellen, a megnövekedett infláció és munkanélküliség ellen. Több szakszervezetek képviselői felállítottak egy tárgyalasztalt is, ahová a nemrég lezajlott általános sztrájk után tárgyalásra várják az ettől elzárkózó kormányt és Horacio Cartes elnököt.
Panamában a munkások béremelésért és az alapvető élelmiszerek árának csökkentéséért menetelnek egy olyan időszakban, amikor a Panama-csatorna építésénél zajlott hosszú sztrájkok feszültté tették a munkavállalók és a munkadók kapcsolatát. Panamában a csatorna az egyik legnagyobb munkaadó az országban.
Costa Ricában a május 1-jei felvonulók a parlament elé mennek, hogy az ujonnan választott parlamenti képviselőknek a mai munkakezdésükre eljuttassák emlékeztetőjüket: miért is választották őket erre a posztra. Arra biztatják őket, hogy ne vegyék figyelembe Laura Chinchilla államfő vétóját azzal a törvénnyel kapcsolatban, amely a kulcsfontosságú ágazatokban – egészségügy, rendőrség, vízellátás – is lehetősvé tenné a sztrájkot.
Salvadorban a nyugdíjak és a béremelések érdekében, Hondurasban a magas megélhetési költségek ellen menetelnek a dolgozók.
Peru legnagyobb szakszervezete a limai történelmi városközpontban tiltakozik Ollanta Humala elnök kormányának neoliberális gazdaságpolitikája ellen és hatékony intézkedéseket sürgetnek a bűnözés visszaszorítására. Chilében az Egyesített Munkásközpont (CUT) menete annak jegyében zajlik, hogy szerintük ,,a dolgozók számára új időszámítás kezdődik” az országban.
Brazíliában munkaidőnek heti 40 órára való csökkentése az egyik központi követelése a dolgozóknak és ezt tükrözik a május 1-jei felvonulások is. Eközben az ország olyan tényekkel kénytelen szembenézni, mint a rendőrség fenyegetése, hogy a Mundial alatt sztrájkot hirdetnek az országban, ha fizetési követeléseiket nem veszik figyelembe.
Venezuelában a munkások a kormány mellett vonulnak a nagyvárosok utcáin, Caracasban kétmillió felvonulóra számítanak. Nicolas Maduro elnök tegnap a minimálbér 30 százalékos emelését jelentette be, amely némileg ellensúlyozza a 60 szézalékos infláiót.
Argentínában az általános sztrájkot követően – amelyben április 10-én a két ellenzéki szakszervezet vett részt – most az állami cégek munkavállalói 35 százalékos béremelési követeléssel vonulnak a parlament elé.
Ecuadorban a központi szakszervezetek és a kormány közösen menetel Quito utcáin – mindegyik a maga oldalán – hogy megnyissák a munkavállalókat érintő törvények nyilvános vitáját.
Bolíviában Evo Morales a közont szakszervezet vezetőivel vonul fel La Pazban. Idén már nem számítanak az országban nagyobb tiltakozásokra, mivel holnap ratifikálják a minimálbér 20 százalékos emelését, amely így 206,8 amerikai dollárnak megfelelő értékű lesz. Uruguayban a legnagyobb szakszervezeti tömörülés a parlament közelében ünnepel, ahová José Mujica államfőt is várják. Bár a szakszervezet közel áll a kormányhoz, azért a jobb fizetéssel kapcsolatos követeléséről nem mond le.
Kubában idén is a hagyományoknak megfelelősen mozgósítják a dolgozókat a Forradalom terére Havannában: a tervek szerint félmillió ember vesz részt az ünnepségen.