A tél és a kihűlés veszélye sem tartja vissza a tengeri úttól az Európába igyekvőket
Az idén már csaknem 5 ezer menekült és migráns veszett a tengerbe. A tél beálltával új ellenség is fenyegeti azokat, akik hajókon vagy csónakokon próbálnak Európába jutni: a kihűlés.
A tél beköszöntével sem csökkent azoknak a menekülteknek és migránsoknak a száma, akik a tenger felől próbálják meg elérni Európa partjait. Bár az Unió és Ankara megállapodásával a Törökországból Görögországba tartó hajókat jórészt sikerült megállítani, az idén már több, mint 4700-an veszítették életüket a tengeren. Nagy részük a vízbe fulladt, míg mások a túlzsúfolt hajókon haltak meg. A hideg időben pedig újabb veszéllyel kell szembenézniük, a kihűléssel.
A héten több hipotermiás esetről is beszámoltak a Líbiából Olaszországba tartó, hosszabb és veszélyesebb tengeri útvonalon dolgozó mentőcsapatok. Az egyiknél 120 embert kellett kimenteni, a másiknál hatvanan hánykolódtak egy csónakban, ketten közülük már mozgásképtelenül feküdtek a padlón. Vékony ruhákat viseltek, amelyek nem védtek eléggé a hideg ellen, és a csónakot elöntő víz is tovább növelte a kockázatot. Az Orvosok Határok Nélkül önkéntesei már nem tudtak a két fiatal nőn segíteni, és utólag megállapították, hogy mindkettejüknek kihűlés okozta a halálát. Ők az első ilyen áldozatok, de félő, hogy nem az utolsók.
Andrej Mahecic, az ENSZ Menekültügyi Bizottságának munkatársa figyelmeztette az európai vezetőket a növekvő krízisre, az EU és Törökország között kötött megállapodás miatt ugyanis a fő útvonalak most már Líbia és Olaszország között vezetnek a tengeren. Itt most 47 menekültre jut egy haláleset, szemben a tavalyi halálozási aránnyal, amikor is 269 túlélőre jutott egy.
A Földközi-tenger tehát a leghalálosabb a menekültek és a migránsok szempontjából a tengerek között. Csak októberben 27.000 embert mentettek ki, szemben a tavaly októberi 9000-rel. Tavaly még elrettentő erővel bírt a hideg időjárás, idén viszont, mivel ez az egyetlen útvonal, és országaikban egyre tarthatatlanabb a helyzet, inkább vállalják a kockázatokat: a vízbefulladás veszélyét, a zsúfolt hajókon hánykolódást és a hipotermiát. Ezeknek tudatában is egyre többen indulnak útnak, abban pedig csak reménykedni tudnak, hogy élve elérik a partokat.