Erőszak a nászutasok paradicsomában: ilyen a Fidzsi-szigetek igazi arca

A jogvédő szervezet olyan emberekkel készített interjúkat, akik a szigeten élve folyamatosan elszenvedői a katonai rezsim kegyetlenkedéseinek. A 2006-os katonai puccs óta megszaporodtak ezek az esetek, akkor ugyanis a kormány  teljesen elvesztette a kontrollt a rendőrség és a hadsereg felett.

Rajneel Singhet például háromszor érte támadás – az egyik esetben, 2015-ben betuszkolták egy rendőrautóba, majd egy ismeretlen helyre vitték, ahol megverték, felgyújtották, majd kirakták az út szélén. Egy másik férfinak amputálni kellett a lábát, mert egy rendőrségi eljárás során többszörös lábszártörést szenvedett, ami végül fertőzéshez vezetett. Egy 30 éves, három gyerekes édesapát pedig úgy megkínoztak, hogy a bántalmazások miatt vérrög keletkezett a tüdejében, és meghalt.

Két héttel ezelőtt a miniszterelnök, Frank Bainimarama is elismerte, hogy régóta problémát jelent az erőszak a Fidzsi-szigeteken, szinte már a kultúra része. Ahogy ő fogalmazott: “Akár egy nő ellen irányul otthon, vagy egy gyermek fegyelmezéséről van szó, vagy akár amikor a rendőrség próbál kikényszeríteni egy vallomást egy gyanusítottból, a kultúra, amit mi buturakinak hívunk, erősen része a fidzsi-i léleknek.”

A miniszterelnök már többször kiállt a helyi rendvédelmi szervek mellett, szerinte ugyanis csak a munkájukat végzik, amiért nem lehet hibáztatni őket. A jogvédők azonban azt mondják, változások nélkül még az ENSZ kínzás elleni egyezményének aláírása is csak üres ígéret, és amíg nincs rá hajlandóság, hogy a rendőrség és a katonaság figyelembe vegye a törvényeket, nem is fog változni semmi.

A kérdés, hogy a turisták ebből mikor fognak bármit is észrevenni. Hiszen amíg előttük rejtve maradnak az erőszakos esetek és a turizmus bevételei nem látják kárát az országban sokszor zárt ajtók mögött zajló eseményeknek, vajmi kevés remény van rá, hogy megváltozzon a helyiek élete.