Interjúk a Prima Primissima díj jelöltjeivel – Vámos Miklós író

Vajon hogyan változtatja meg az író munkáját a számítógép, közelebb kerül-e az interneten író és olvasó? Vámos Miklós az elsők között volt az írótársadalomban, aki tudatosan használta a digitális világ nyújtotta előnyöket. A díj kapcsán kérdeztük elismerésről, különállásról és a XXI. század olvasói  és írói szokásairól.

Gratulálunk a Príma díjhoz.

Köszönöm.  Nagyon meglepett a díj és a jelölés, mert én nagyon ritkán kapok díjakat.  Vagyis kapok, de ezek nem irodalommal kapcsolatosak.  Ez az én speciális helyzetem miatt van a magyar irodalomban. Már megszoktam,  kicsit bánt, de éppen ezért, nagyon jól  esett a Príma Primissima jelölés.

A Príma Primissima díj talán egy kicsit több is, mint egy díj, gondolom.

Igen. Több is, kevesebb is. Több azért, mert ez a legkülönlegesebb díj az egész országban és talán kevesebb azért, mert nem pontosan tudom miféle szakmai jelölés áll a hátterében. Az irodalmi díjakat mindig valamilyen irodalmi testület jelölése és választása alapján szokták az embereknek oda ítélni, ezért azoknak van egyfajta szakmai becsületük. Természetesen tény, hogy mindig az uralmi pozícióban lévő szakmai csoportok szokták a jelölést elvégezni .  Ez pedig ellenük szól, mert azt is mondhatnám, hogy politikailag színezettek. A Príma Primissima jelölésekben nem találtam ilyen vonalat. Én úgy érzem, hogy kívülálló helyzetem a politikára is vonatkozik.  Nem vagyok semmilyen politikai erőnek, semelyik pártnak a közelében. Csak egy prózaíró és műsorvezető vagyok.

Tudatos ez a kívülállás?

Részben véletlenül alakult így. Engem túl fiatalon fedeztek fel. 19 éves voltam, amikor az Új Írás megjelentette egy novellámat. Akkor az Új írás az egyik legpatinásabb folyóirat volt. Az összes nagy szerző dolgozott oda, akiket mind megismerhettem, az akkor Hungáriának nevezett New York kávéházban. Mindenkihez oda lehetett menni, így aztán személyes ismerősöm lett Déry Tibor,  Mándy Iván és az összes  akkori irodalmi nagyság.  Mindenkit ismertem, aki akkor elismert író volt. Róluk írtam is a Hogyvolt c. könyvemben portrékat. Ezért aztán a nemzedékemmel nem kerestem a kapcsolatot, és nem is találtam. Arra nem számítottam, hogy ezek az – általam halhatatlannak érzett -, nagy írók egyszer csak meghalnak, és nagyjából, közeledve az ötvenes éveimhez, itt maradok egyedül. Akkor már kicsit furcsának éreztem volna, hogy most vegyem föl a fonalat a kortársaimmal. Ez a dolog véletlen része.  A tudatos rész viszont az, hogy én soha semmilyen klikkbe, csoportba, bandába nem tartoztam. Nem jártam senkivel inni, vagy érdek alapon barátkozni. Ezzel szemben rengeteg időt fordítottam a szakmámra, és ha megnézi, csak az eredeti könyveim száma is harminc fölött van. Ebben nincsenek benne az utánnyomások.

Igen.

Ehhez viszont sok idő kellett. Emellett azért írtam filmeket, színdarabokat, – ha nem is túl jókat -, tehát nagyon sok idő kellett a munkára és nem maradt idő másra. Ez a tudatos része a dolognak.

Ez lehet egyik oka annak is, hogy eléggé aktívan elindult a számítógép és az internet világa felé?

Az egy másik véletlen. Volt egy számítástechnikai vállalat, úgy hívták, hogy TEC. Ők kerestek engem nagyon régen  –  még  1996 körül lehetett -,  hogy rokonszenveznek velem, és valahogyan működjünk együtt. Ennek egyik része volt, hogy csináltak nekem nagyon korán egy honlapot, amikor én még azt sem tudtam, hogy mi az. Adtak nagyon korszerű számítógépet ajándékba, és tulajdonképpen miattuk kerültem ilyen kitüntetett helyzetbe a számítógépezésben. Illetve egy számítógépes barátom miatt, aki még a Commodore-os időkben rábeszélt.   Rengeteg kortárs írót, újságírót tanítottam meg a számítógép használatára akkoriban.

Megváltoztatja az író munkáját a számítógép?

Határozottan. A számítógép renyhévé teszi az írót.  Aki számítógépen olvas, az azt látja, hogy minden betű egyforma, minden betű ki van glancolva. Jobbnak tűnik a szöveg,  mint  amilyen.  Viszont rengeteg olyasmit tud, amit egy írógép vagy kézírás nem.  Például, ír az ember egy regényt – most írtam egy Hattyúk dala címmel egy regényt -, ami harminckét fejezet, meg egy előszó.  Kétezer év története, de visszafelé az időben. Ha nem lenne számítógép sokkal bajosabb lett volna. Az anyagok felét a neten értem el, ha nem lenne számítógép, akkor nem öt év alatt írtam volna meg, hanem tíz. Ezen felül így módomban áll akár fordított sorrendben is elhelyezni és elolvasni. Mi van, ha az utolsó fejezet az első? Elolvastam úgy is és rájöttem, hogy úgy jó, ahogyan most van. Ráadásul eléggé jól lehet a gyakori szavakra vadászni. Mindenki tudja, melyek az ő leggyakoribb szavai. Érdekes, hogy milyen szavak szereplenek sokszor és ezeket érdemes megritkítani.

Az interjú folytatását a vilagszam.hu oldalon olvashatják. 

A Prima Primissima küldetése, hogy példaképeket állítson a társadalom elé: azokat a kiválóságokat, akiknek teljesítménye, emberi tartása, értékrendje követendő lehet mindannyiunk számára. A díjat 2013-tól kezdve az OTP Bank gondozza és finanszírozza. A 2016. évi Prima Primissima díj tíz kategóriájának harminc jelöltje közül – a szakmai elismerésen kívül – a közönség által legtöbb szavazatot kapott Prima a Demján Sándor által felajánlott 15 millió forinttal járó Közönségdíjban részesül. A jelölteket ezen a linken tekinthetik meg és SMS-ben szavazhatnak rájuk.