Interjúk a Prima Primissa díj jelöltjeivel – Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola
Borsodban nem egyszerű dolog sikeres iskolát teremteni. A hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola mottója szerint mindenki jó valamiben. Ha pedig jó, akkor sikeres is lehet. Talán éppen ez az elszántság és elkötelezettség vezetett oda, hogy ebben az iskolában szeretnek élni és tanulni a gyerekek. A 2016. évi Magyar oktatás és köznevelés kategóriájában Príma díjjal kitüntetett intézmény vezetőjével, Kovácsné Dr. Nagy Emesével beszélgettünk a motivációról, a sikerről, és elismerésről.
Mindenekelőtt gratulálunk a díjhoz!
Köszönöm szépen.
Hogyan fogadták az iskolában a jelölést és, hogy bekerültek a Prímák közé?
Először is, ez nagy megtiszteltetés. Az első kérdésünk az volt, vajon ki jelölhetett bennünket, hiszen az országos jelölésbe csak azok kerülhettek, akik a megyeiben megszerezték ezt az elismerést. Azon gondolkodtunk, vajon kik azok, akik úgy gondolják, hogy egyáltalán jelölésre érdemes az iskola. Nekik is szeretnénk megköszönni a kitüntetést. Aztán – a jelöltek sorát látva –, jött a kérdés, hogy vajon mi is alkalmasak vagyunk-e arra, hogy ilyen megmérettetésben részt vegyünk. Sorra vettük tehát a dolgokat és azt gondoltuk, hogy igen, büszkék lehetünk arra a munkára, ami az iskolában folyik. Az is jó, hogy nem egy személyt, hanem egy egész közösséget jelöltek, mert amit a hejőkeresztúri iskola csinál, azt nem tudná egy ember megcsinálni. Ehhez egy igazi csapat kell. Ezek voltak tehát az első reakciók. Büszkeség tölt el minket, ugyanakkor érezzük, hogy ez nagyon komoly elismerés.
Az most már tény, hogy Önök a Prima díjat elnyerték.
Valóban, és ez nagy boldogság volt. Az ember el sem hiszi. Erre nem is gondoltunk, hiszen olyan jelöltek közé kerültünk, akik hatalmas eredményeket tudnak felmutatni. Elárulom, hogy én például egyáltalán nem készültem fel.
Hány tagú a tantestület Önöknél?
A tantestület 22 főből áll, tehát ez egy kicsi, vagy talán közepes méretű tantestület a hazai viszonyok között.
A díj indoklásában kiemelik az iskolában alkalmazott hátránykompenzáló pedagógiai módszert. Tudna erről pár szót mondani?
Mi 16 éve megnéztük azt, hogy mit tehetünk az iskola sikeréért. Akkor, 2000-ben olyan szinten állt az iskola munkája, hogy a tanulóink zöme alulmotivált volt, és a magatartással is sok volt a probléma. Nálunk a hátrányos helyzetű gyerekek aránya 73%. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy ezek a gyerekek rendkívül tehetségesek. Abban is biztosak voltunk, hogy az akkor alkalmazott módszer nem lesz sikeres a nevelésükre. Kerestük a megoldásokat. Egy amerikai módszer továbbfejlesztését hajtotta végre az iskola, amiből három éven belül kialakítottuk a gyakorlatilag hátránykompenzáló módszerünket, a Komplex Instrukciós Programot. Ez a módszer a tudásban és szocializáltságban heterogén tanulói csoportnak kiváló. Ebben az iskolában ugyanúgy megjelennek a nagyon tehetséges és a lemaradt, a jó családból, jó anyagi körülmények közül jövő és a nagyon nagy szegénységből érkező gyerekek.
Számunkra az a kérdés, hogy tudjunk olyan oktatást csinálni, ahol bizonyos szülők nem menekítik ki a gyermekeiket innen. A hátrányt úgy tudjuk kompenzálni azoknál, akik miatt esetleg nem lehetne jól haladni, hogy ők is sikeresek legyenek és be tudjanak illeszkedni tudással az iskola mindennapjaiba. Azt hiszem, hogy ebben mi úttörők vagyunk
Támogatják a szülők ezt a módszert? Érzékelik és értékelik a sikereket?
A szülők is nagyon sokfajta közegből jönnek. Azok a szülők, akik iskolázottak, vagy jobban figyelnek a gyerekek teljesítményére, tudják, milyen munka zajlikaz iskolánkban. Ők értik is, hogy mi miért történik nálunk. Talán még a módszereknek a részleteit is ismerik. Viszont vannak olyanok, akik csak annyit tudnak az iskoláról, hogy jó dolog történhet ott, mert a gyerek akar iskolába járni. 2000 előtt nálunk nagyon sok volt a hiányzás, az igazolatlan óra. Bukások is voltak és ezért volt túlkorosság is. Ma már nincsen bukás, nincsen hiányzás, és túlkorosság sincs. Ehhez természetesen a szülő is kell. Biztos, hogy a szülők támogatják a munkánkat. Bizalommal fordulnak felénk akkor is, ha a gyerek nevelésében kell segítség. Az iskolaválasztás kérdésében is teljes mértékben megbíznak az iskolában. Ráadásul, szinte minden kérdésben. Példaképpen elmesélhetem, hogy az egyik cigány anyuka talált egy alapítványt, amelyik adományoz. Az adományozó kérte, jelöljenek ki egy embert, akiben száz százalékig megbíznak az adomány elosztásában. Az iskolát jelölték meg, illetve itt egy pedagógust.
Az interjú folytatását a vilagszam.hu oldalon olvashatják.
A Prima Primissima küldetése, hogy példaképeket állítson a társadalom elé: azokat a kiválóságokat, akiknek teljesítménye, emberi tartása, értékrendje követendő lehet mindannyiunk számára. A díjat 2013-tól kezdve az OTP Bank gondozza és finanszírozza. A 2016. évi Prima Primissima díj tíz kategóriájának harminc jelöltje közül – a szakmai elismerésen kívül – a közönség által legtöbb szavazatot kapott Prima a Demján Sándor által felajánlott 15 millió forinttal járó Közönségdíjban részesül. A jelölteket ezen a linken tekinthetik meg és SMS-ben szavazhatnak rájuk.