Mexikóig sem jutnak el – migránsok Közép-Amerikában
Európa határain kívül, a tengerentúlon is gond a migráció. Évente több százezer ember indul meg ugyanis Közép-Amerikából, hogy Mexikón keresztül eljusson az Egyesült Államokba. A migránsok tömegei komoly problémát okoznak Mexikónak: a déli határnál évente több, mint 400.000 ember próbál meg belépni az országba, nagy részüket azonban visszafordítják, mivel nincs vízumuk.
2014-ben Mexikóban bevezették a Déli Határ Programot, ennek következtében 2013 és 2015 között közel kétszer annyi illegális határátlépőt fordítottak vissza. A Washington Office on Latin America adatai szerint 2013-ban 87.000, míg 2015-ben 200.000 ilyen esetet regisztráltak.
A jogvédők szerint ez így egyáltalán nincs rendjén, és eredménytelen is a keményvonalas politika, hiszen az áradatot nem tartja vissza, a migránsokat viszont további erőszaknak teszi ki.
A Hondurasból érkezők száma kimagaslóan magas, az országban uralkodó állapotok ugyanis nem hagynak más lehetőséget az ott lakóknak, akik inkább vállalják a hosszú utat és a kiszolgáltatottságot, mint az állandó erőszakot hazájukban. Minden héten több busznyi, San Pedro Sulából érkező migránst fordítanak vissza a határnál, akiknek nagy része kiskorú.
A BBC-nek adott interjúban egy helyi segítő így nyilatkozott: „Azok, akik már kétszer, háromszor, négyszer, ötször próbálták ( hogy elérjék az Egyesült Államokat), most azt mondják, hogy míg korábban csak négyórányira voltak az amerikai határtól, most már Veracruzig sem jutnak el.”
Akik mégis bejutnak az országba, azok közül a legtöbben már Mexikóban adják be kérelmüket a menedékjogért. Az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága által közölt adatok szerint az elmúlt öt évben megtízszereződött az ilyen beadványok száma.
A helyzetért a szervezett bűnözést teszik felelőssé, amit a mexikói elnök, Enrique Pena Nieto is elismert szeptemberben, egy ENSZ ülésen. „Közép-Amerikában az erőszakot a szervezett bűnözés generálja, ami képes teljes közösségeket kiszorítani, és emberek ezreit rákényszeríteni, hogy elhagyják az országukat” – mondta.
A jövőre nézve elhangzottak már ígéretek, de a jelen semmi reményre nem ad okot a bűnszervezetek által uralt országok lakóinak. Azt mondják, nincs más választásuk, otthonukban mindennapos félelemnek vannak kitéve, így inkább útnak indulnak – reménykedve abban, hátha szerencsével járnak, és új életet kezdhetnek egy másik, békésebb országban.