Kína latin-amerikai befektetései 2009-óta folyamatosan növekvő tendenciát mutattak, ám 2012-ben 292%-kal ugrott meg a kínai tőke jelenléte a 2011-es évhez képest a földrészen.
Wan Yi körútjának célállomásai között nem véletlenül szerepel Kuba, Venezuela, Argentína és Brazília, hiszen a politikai szálaknál szorosabban fűzi Kínához a fent említett országokat az a több millió dollár amit Peking az elmúlt néhány évben fektetett be Latin-Amerikában.
Utazása első állomásán Kubában például a kínai cégek 2003-től nem kevesebb, mint 5 milliárd dollárt invesztáltak az acélipari és az energetikai szegmensbe.
Wang Yi Havannából Caracasba repül, ahol országa elmúlt hét évben 16 milliárd dollár kínai tőkét pumpált a közlekedési- és az energetikai szektorba. Buenos Airesben szintén szerződéstervezetek egész paksamétájával várja Cristina Fernández a kínai külügy vezetőjét, abban bízva, hogy tovább növelheti a 2013-ig 15 milliárd dollárra rúgó kínai tőke jelenlétét az argentin gazdaságban.
A latin-amerikai óriás Brazília is tárt karokkal fogadja Wang Yit, hiszen Latin-Amerikában ez az az ország, amelybe Kína a legjelentősebb összeget, mintegy 32 milliárd dollárt fektetett az elmúlt években.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a közeli jövőben Kína válhat Latin-Amerika fő gazdasági parterévé és egyben a régió fejlődésének pénzügyi pillérévé is.
“Nem lesz egyszerű folyamat, de az ázsiai ország eltökélt abban, hogy megveti a lábát az olyan fejlődő kontinenseken, mint Afrika vagy Latin-Amerika” – mondta az RT elektronikus kiadásának Santiago Castillo, az keleti térség és Latin-Amerika kapcsolatainak elismert szakértője, az AsiaNortheast.com szerzője.
A gazdasági válságból csak lassan magára találó Egyesült Államok és Európa mellett Latin-Amerika irigylésre méltó gazdasági mutatókat produkált még a krízis legsötétebb éveiben is, és persze a nyersanyagok világpiaci árának növekedése is pozitív hatást gyakorolt a régió exportorientált gazdaságaira.
A latin-amerikai fejlődés egyik kulcskérdése most leginkább az, hogy mennyire sikerül a térség országainak diverzifikálniuk gazdaságaikat, illetve, hogy a külföldi befektetésekből származó bevételekkel képesek lesznek-e a növelni termelékenységüket, javítani az régió igencsak elmaradt infrastruktúráján és érdemben fejleszteni a térség versenyképesséhez elengedhetetlen humán erőforrásaikat.