A mexikóvárosi kultúrpalotát működtető Nemzeti Szépművészeti Intézet (INBA) igazgatója elmondta, a magyar Bartók Béla zenéjével és a Kolumbiából származó, több stíluselemet vegyítő népszerű latin zenei műfaj, a vallenato dallamaival tisztelegnek a nagy író, a “zene fanatikusa” előtt, aki maga is énekelt és táncolt, amikor csak tehette. A ravatalt sárga virágokkal díszítik fel, mert a sárga volt az író kedvenc virágszíne, kabátja hajtókájában is mindig egy szál sárga virágot viselt.
Gene H. Bell-Villada, “Beszélgetések Gabriel García Márquezzel” című könyvéből kiderül, hogy a kolumbiai mester Bartók vonósnégyeseinek mintájára szőtt párhuzamos szálakat regényeie cselekményébe.
“Nem vagyok képzett zenész, de nagyra értékelem Bartók zenei formavilágát és azt tényt, hogy a zeneszerző mélyen szerette népét és muzsikáját. A kedvenc képem Bartókról egy régi fotó, amelyen egy idős parasztasszonynak egy gramofonról játszik melódiákat vagy a művész” – mondta Bell-Villadának Márquez.
Az ominózus fénykép minden bizonnyal 1915-ből származhat, amikor Bartók Rákoskeresztúron gyűjtött népdalokat sváb és szlovák asszonyoktól. Sajnos az interneten nem került elő, azonban a fotóról Babusa János készített szobrot, amelynek gipszmásolata a rákosligeti Gregor József Általános Iskolában látható.
Még mindig nem tudni, hol nyernek végleges elhelyezést a hamvai egy olyan írónak, aki Kolumbiában született és leginkább ottani élményeiből merített ihletet műveihez, de aki főleg Mexikóban élt és alkotott. Lehetséges, hogy a hamvakat megosztják szülőföldje és választott hazája között.
Kedden Kolumbiában a bogotái katedrálisban tartanak gyászszertartást, amelyet élőben közvetít a kolumbiai rádió és televízió. Az ottani búcsúztatáson egyebek közt Mozart Requiemjét adja elő a Kolumbiai Nemzeti Szimfonikus Zenekar.
{youtube}ATQIBolNstc{/youtube}