Afréka – egy könyv arról, hogy éljük meg az álmainkat
Afréka. Egy név, melyet Afrikában kapott egy magyar nő. Egy ember és egy földrész, néhány hétig egymással összeforrva. És egy könyv erről – a doktornőről és pácienseiről, álmokról és arról, hogy mit tanulhatunk mi az afrikaiaktól. Egy missziós orvos kalandjai Afrikában.
Melyikünk ne szeretett volna kiskölyökként elmenni egy misszióra, valahova az őserdőbe? Ki ne olvasott volna szájtátva és vágyakozva Schweitzer doktorról? Nem volt kivétel Fodor Réka sem. Aztán múltak az évek, koptak az álmok, jött egy csodával határos módon túlélt baleset, egyetem, külföldi ösztöndíjak, utcazenélés Párizsban, férj és gyerekek. De maradt a szándék, az adni akarás, jótékonykodás a Nourish The Children (Tápláld a Gyermekeket) programon keresztül a világ szegény gyerekeinek. Akiknek a nálunk nélkülözhető apróbb összegek a túlélést jelenthetik.
Aztán jött az új lehetőség: a Magyar Afrika Társaság a 11. orvosmissziójára keresett önkénteseket. Dr. Fodor Réka sokadmagával jelentkezett, és három kollégájával együtt ő juthatott el Ugandába. Erről az útról szól könyve, az Afréka, melyet a hét végén mutattak be Budapesten. Meg az út kapcsán mindenről, amit a negyvenes orvosnő fontosnak tart. Őszintén, mulatságosan, semmit nem kendőzve, sőt helyenként kitárulkozva. Mert nem csak az Isten háta mögötti ugandai vidékekről olvashatunk benne, ahol 270 kilométer megtételéhez tíz óra kell, hisz sárosak az utak, az autók meg néha bizony lerobbannak. Nem csak arról, hogy milyen egy betonplacc közepén napi 160 embert ellátni, miközben sok száz türelmes ember kígyózik a sorban, hátha ő is sorra kerül.
Vagy milyen azt látni, hogy gyerekeket visznek el olyan betegségek, amelyek itthon három nap alatt gyógyíthatók. Olvashatunk távoli szegénynegyedben adományokból egyedül utcagyerekeket etető szatmárnémeti misszionáriuslányról, ugandai magyar farmon készített mangó- és banánpálinkáról, csodálatos vízesésekről, a Nílus forrásáról, szafariról és nyomortanyákról. És benne vannak az üzenetváltások is az Afrikában gyógyító orvosnő és két gyermekükkel itthon maradt férje, a fekete kontinens és Magyarország között. A történeteket a bemutató házigazdája, dr. Kiss Róbert Richard segített felidézni dr. Fodor Rékának. Az újságíró többször is útitársa volt a magyar orvosoknak Afrikában, és a legújabb, 14. AHU-orvosmisszió útja kapcsán maga is részletesen mesélt a kontinensről, s benne Malawiról, ahol a magyar orvosok a hónap elején műtöttek.
De az élménybeszámolók ellenére nem útleírás az Afréka. Azoknak szól mindenek előtt, akik változtatnának az életükön, de nem tudják, hogyan foghatnának hozzá. “Világokat tud megváltoztatni, ha csak egyetlenegy embernek is adunk álmot” – emeli ki a könyv legfontosabbnak szánt üzenetét az egyik ajánlója, Balogh Ottó extrém sportoló, író, Afrika-utazó és Afrika-támogató.
A másik ajánlást Balogh Sándor, a Magyar Afrika Társaság elnöke, az orvosmissziók megálmodója és létrehozója jegyzi. Ő a többi között azt írja: őszinte beszámolót olvashatunk arról, hogy miközben a szerző kiutazott Ugandába életeket menteni, miként változott meg a saját sorsa is. Annak hatására, amit tett. A könyv nagyon jól rámutat arra a filozófiára, amit az AHU is vall: soha ne féljünk attól, hogy amit tenni tudnánk, csak csepp a tengerben. Hisz amint egy afrikai közmondás is tartja: “sok kis ember sok kis helyen, miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát.”
A könyv bemutatóján dr. Fodor Réka mesélt arról, hogy 1 millió emberre 10 orvos jut Ugandában, hogy az általuk kezelt betegekből minden tizedik AIDS-es volt, hogy súlyos maláriás eseteket sikerült visszahozniuk valóban kritikus stádiumból. Ez az Európában három nap alatt gyógyítható betegség a fő halálok arrafelé. De nemcsak szakmailag volt nagy élmény a misszió: emberileg is. “A dolog úgy kezdődött, hogy volt itthon egy Brigi nevű lány, akit megérintett a misszió. Nem volt pénze, így gyöngyökből csinált karkötőket. Ebből lett egy mozgalom, így ezer karkötőt vittem magammal. Más gyerekek adományokat gyűjtöttek, a saját játékaikat adták oda. Ha mindenki csak ennyit tesz, akkor megsúgom: nincs gyerekéhhalál a Földön” – mondta Réka. Hozzátéve, hogy van egy földrész, ahol nyomorognak az emberek, és mégis boldogok. Mosolyognak és türelmesek. Volt egy kislány például, aki soha nem látott ceruzát. Meg kellett tanítani rá, hogyan kell fogni a ceruzát meg a papírt, és egy napig elvolt ezzel. Az árvaházban a gyerekek többet örülnek, mint nálunk a milliomosok.
Ahogy a szerző mondja, a könyvben vannak szívrángató és vicces részek, az egyik ilyen az AHU ugandai magyar kórházának alapkőletétele – ezt fel is olvasta dr. Fodor Réka férje, Greguss Sándor. A szép számú közönség tényleg dőlt a nevetéstől és a stílustól.
Dr. Fodor Réka mindenkinek azt ajánlja: porolja le azt a 12 éves kori álmát, amit ma már talán nehéz előhívni, de biztosan ott volt. Mint nála Schweitzer doktor példája, aki orgonált, összegyűjtötte a pénzt, aztán elment Afrikába gyógyítani. Ő csak párizsi utcazenélésig vitte, de az afrikai gyógyítás, íme, mégis megvalósult. Akárcsak a lebilincselő könyv, az Afréka, ami mindenkinek szól, aki meg szeretné lelni a helyét a világban – akár Afrikában, akár itthon vagy másutt.
Fotó: AHU, Konkoly-Thege György