A Fénykövi-elefánt – így ejtette el 1955-ben egy magyar vadász a világ legnagyobb állatát

A Magyarországon született, ám Spanyolországban élő férfi mérnök volt és megszállott vadász. Saját birtokuk volt Angolában, feleségével együtt minden évben ott töltöttek három hónapot, hogy hódolhassanak a szenvedélyüknek.

1954-ben már a hatodik expedícióján vett részt, amikor felfedezte az óriáselefánt nyomait. Amikor lemérte őket, meglepődött: 90 centinél is hosszabbak voltak, vagyis másfélszer akkorák, mint az addig valaha is trófeául ejtett elefántéi. Akkor már tudta: ez lehet a világ legeslegnagyobb állata. De még nem indult az üldözésére – különleges felszerelés kellett volna ehhez.

Ami egy évvel később már meg is volt. Pontosan 61 évvel ezelőtt, 1955 novemberében Fénykövi József visszatért, és segítőivel a Földön élő legnagyobb állat nyomába eredt. November 12-én meg is pillantották az elefántot egy másik, ugyancsak méretes bika társaságában.

“Meglehetősen nyugodtak voltak, a fák alatt lustálkodtak, lassan mozgatták hatalmas füleiket, legyezték magukat. A kisebbik is óriási volt, de az én elefántom minden képzeletet felülmúlt. Egy igazi szörnyeteg” – mesélte később Fénykövi.

Néhány pillanattal később a vadászok már céloztak is. Hat .416-os Rigby golyó sem volt elég – mindkét elefánt eltűnt a szemük elől.

“Mielőtt a lövések visszhangja elülhetett volna, pokoli lárma verte fel a dzsungelt. A letörő ágak zaja olyan volt, mint a tüzérségi tűz. Rohantunk kifelé a fák közül. Nem maradhattunk mélyen az őserdőben két sebesült elefánttal, melyeket nem is láttunk. A mi helyzetünket viszont könnyen elárulhatta volna a folyton irányt változtató szél” – mesélte később a magyar származású vadász.

De nem mentek messzire. Elkezdték körbefutni az erdőt, ami nem volt nagy – a kerülete alig haladta meg a két kilométert. Mikor arra a helyre értek, ahol a terepjárójukat hagyták, Fénykövi döbbenten látta, hogy a kocsi mellett, alig 3 méterre véres nyomokat hagyott az óriáselefánt. Néhány perccel korábban haladt el ott. Kicsivel arrébb a kisebbik állat nyomait is megpillantották – ő pont az ellenkező irányba tartott. Vagyis különvált a két elefánt, ezzel csökkent a vadászokra leselkedő veszély. Egyszerre csak egy állat miatt kellett aggódniuk.

Követték hát a megsebesített óriást, kilométereken át a bozótosban. Kétszer-háromszor olyan közel kerültek hozzá, hogy látták is, de újból rálőni nem tudtak. Végül a véres nyomok egy cserjésbe vezettek. Itt már nem téveszthették el. Késő délutánra járt az idő. Megálltak a dzsippel a dzsungel szélén, két segítő pedig bevette magát a fék közé, mint két vadászkutya. Az volt a dolguk, hogy megtalálják az elefántot, és hívják a vadászokat. Fényköviék úgy gondolták, hogy ennyi golyóval a testében, hatalmas vérveszteség és kemény, csaknem 10 kilométeres futás után a hőségben az állat nem húzhatja sokáig.

Vártak jó 20 percig, de semmi hír nem jött. Fénykövi társa, Mario azt kérte, hadd menjen az előőrs után. A magyar vadász úgy gondolta, neki is mennie kéne – ő akarta elhozni a trófeát. De ereje végén járt, hajnali 5 óta tartott a hajsza. A nála 20 évvel fiatalabb Mario erősködött, hogy ha nem végeznek gyorsan az elefánttal, a hamarosan leszálló sötétség miatt nem tudják tovább követni, és örökre nyomát veszthetik. Mario bevette hát magát a fák közé, Fénykövi pedig felkészült az önvédelemre. Ha mégis támadna az elefánt.

“Fél óráig semmi nem történt. Egyre türelmetlenebb lettem, de tudtam: őrültség lenne egyedül bemennem a dzsungelbe. Hirtelen lövést hallottam, majd még egyet, aztán két újabbat, egymás után. Összesen négy gyors lövés. Aztán a teljes csend. Nem lepett meg, hogy Mario négy golyót lőtt ki, hogy végezzen az állattal. A sebesült elefánt alighanem a világ legveszélyesebb állata. Sok történet kering vadászkörökben arról, hogy már halottnak hitt elefántok hirtelen a lábukra álltak, vagy fekve, az ormányuk egy ütésével agyoncsapták az óvatlan vadászt.

Vártam, hogy jöjjön az egyik nyomkövető a hírrel. Ehelyett úgy öt perc múlva két újabb lövés dördült a .416-osból, aztán három egy kisebb puskából. Meglepődtem és aggódni kezdtem. Alig hittem el, hogy az elefántnak hat, egyenként 400 szemeres golyóval és egy kisebbel a .375-ösből  a testében újabb hat nagy és három kisebb golyó kell ahhoz, hogy végezzen vele. Végül Kukuya, az egyik segítő kitört a dzsungelből, és amint hallótávolságba ért, elkiáltotta a rövid, ám felvillanyozó hírt: vége!”

A hatalmas elefánt az oldalán feküdt, körülötte rengeteg vér, letört ágak, letaposott bokrok – utolsó tusájának jelei. Fénykövi alig hitte el, hogy egy állat ekkora lehet. Most értette meg, miért kellett ennyi nagy kaliberű golyó ahhoz, hogy elpusztítsák. Lemérték, és sokkolta őket az eredmény. Világrekord született, jócskán megdöntve az előzőt, Lawrence G. Thaw-ét. Az állat magassága a földtől a marjáig 401 centi, hosszúsága az ormánya hegyétől a farka végéig egyenes vonalban 838 centi, a bőre ugyanitt 10 méter 11 centi. Mellső lábai 63 és fél, a hátsók 61 centisek voltak, körméretük 170, illetve 157,5 centis. Az állat testének kerülete pedig a legszélesebb pontnál 6 méteres.

Fénykövi József 1959 tavaszán az elefántot a Smithonian Intézet természettudományi múzeumának ajándékozta. Ma is Washingtonban áll a Fénykövi-elefánt. Akkoriban a vadász még aligha tudhatta, hogy néhány év múlva az elefántokat a veszélyeztetett állatok közé sorolják.  Ma már valószínűleg ő sem akarná megölni a természetnek ezt a csodáját.

Forrás: RelivEarth

Nyitó fotó: a Fénykövi-elefánt a washingtoni múzeumban.