Lehet, hogy mégsem int búcsút London az Uniónak?

Ez azt jelenti, hogy a folyamat elindítását, vagyis a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását a brit parlamentnek meg kell szavaznia. Az 50. cikkely szabályozza – és aktiválása hivatalosan elindítja – Nagy-Britannia kilépési folyamatát az EU-ból, és a tárgyalásokra kétévi időkeretet biztosít.

A Downing Street szóvivője a felsőbírósági végzés csütörtöki ismertetése után nem sokkal bejelentette, hogy a brit kormány megfellebbezi a végzést a legfelsőbb bíróságnál. A legfelsőbb bíróság december első hetére már tárgyalási időt is kijelölt a kormányzati fellebbezés elbírálására.

A brit kormány kezdettől fogva azt vallja, hogy az 50. cikkely aktiválása a miniszterelnök döntési jogkörébe tartozik, és e döntéshez nem kell előzetes parlamenti jóváhagyás, miután a brit EU-tagságról június 23-án rendezett népszavazáson a többség arra voksolt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból.

Theresa May miniszterelnök nemrégiben közölte, hogy London az idén már nem, de legkésőbb a jövő év első negyedének végéig bejelenti a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását.

A csütörtöki felsőbírósági végzés azonban elvileg azt is jelentheti, hogy ez a hivatalos aktus akár hónapokat is késhet, ha a legfelsőbb bíróság nem érvényteleníti a felsőbírósági döntést, és ha az aktiválásról szóló indítvány többször is megjárja a londoni parlament két házát. E forgatókönyv alapján a brit EU-tagság sem feltétlenül szűnne meg 2019 első negyedének végéig, ha az 50. cikkelyt a parlamenti eljárás miatt a kormány terveivel ellentétben nem sikerül aktiválni 2017 első negyedévének végéig.

A Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének parlamenti jóváhagyás nélküli aktiválását célzó kormányzati álláspont ellen többen is jogi kifogást emeltek, azzal az érvvel, hogy az Egyesült Királyság EU-tagságát törvény rögzíti, és ezt kormányzati döntéssel nem lehet felülírni.

Az ügy e jogi kifogások miatt került a londoni felsőbíróság elé, amely az eljárást az egyik legnevesebb londoni ügyvédi iroda, a Mishcon de Reya keresete alapján indította el.

A több ügyfél megbízásából eljáró jogi iroda egyesített keresete szerint a brit EU-tagságról júniusban tartott népszavazás – jóllehet eredményéhez nem fér kétség – nem bír kötelező jogi erővel, és a döntés a kilépési folyamat elindításáról a brit alkotmányos berendezkedés alapján a parlament hatáskörébe tartozik.

A Mishcon de Reya érvelése szerint – amelyet a londoni felsőbíróság csütörtöki végzése teljes mértékben elfogadott -, ha nem érvényesül a parlamenti jóváhagyásra alapuló megfelelő alkotmányos eljárás, akkor törvénysértő lenne a brit kormány részéről a hivatalos értesítés kiküldése a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválásáról, és ebben az esetben az aktiválási értesítés is jogilag megtámadható lenne.

Az 50. cikkely törvényhozási jóváhagyás nélküli aktiválása ellen foglalt állást az a volt brit diplomáciai szaktekintély is, aki a cikkely alapelveit annak idején kidolgozta.

Lord John Kerr, aki korábban az Egyesült Államokban, majd az Európai Unió brüsszeli központjában is nagykövetként képviselte az Egyesült Királyságot, a BBC televíziónak csütörtökön kijelentette: egy-másfél évi időtávlaton belül “újra mérlegelni kellene” a döntést a brit EU-tagság megszüntetéséről. Lord Kerr szerint ennek módja a parlamenti szavazás, a parlamenti választások kiírása, vagy egy újabb népszavazás is lehet. Hozzátette: a kilépési folyamat az 50. cikkely aktiválására után sem visszafordíthatatlan, semmi jogi akadálya nincs annak, hogy a cikkelyt aktiváló ország menet közben meggondolja magát.