170 év hullámsír után még mindig úszna Franklin megkerült hajója

Sir John Franklin nagyban hozzájárult a 19. századi térképek fejlesztéséhez, hiszen élete során számos, addig ismeretlen helyet fedezett és térképezett fel. 1846-ban azt tűzte ki feladatul, hogy az Északi-sark egyik ismeretlen területét vésse fel a térképre: az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő északnyugati átjárót kellett volna elérnie. Az expedíció két hajója, az Erebus és a Terror Franklinnel és a 128 fős legénységgel egy ideig a tervek szerint haladt az úton, ám 1846 telén a jég fogságába estek a Vilmos király-sziget mellett, a kanadai Victoria-szorosban.

A két hajónak itt kellett átvészelnie két telet, ami jelentősen megtizedelte a legénységet. Maga Franklin is itt hunyt el a megtalált feljegyzések szerint. A legénység tagjainak halálát a vizsgálatok szerint a hideg, az éhség, a skorbut, a tüdőgyulladás vagy az ólommérgezés okozhatta. A csontokon talált vágások alapján arra is következtetnek a tudósok, hogy valószínűleg  kannibalizmusra kellett vetemedniük az éhhalás szélén álló matrózoknak. A tél elmúltával a legénység maroknyi megmaradt része még útnak indult, mivel azonban több száz kilométerre voltak bármilyen lakott területekről, egyikük sem élte ezt túl.

A Franklin-expedíció köddé válása természetesen nagyon is foglalkoztatta odahaza az angolokat, még negyven évvel később, az 1880-as években is küldtek hajókat a Terror és az Erebus felkutatására – sikertelenül. Találtak ugyan holttesteket, használati tárgyakat, ám a két hajót mintha elnyelte volna a Föld. Száz évvel később, az 1980-as években ugyan sikerült rekonstruálni a történet nagy részét az exhumálásoknak köszönhetően, de a hajók továbbra sem voltak meg. Egészen 2014-ig, amikor a kanadai archeológusok a sziget közelében rábukkantak az Erebus meglepően jó állapotban levő roncsaira.

Újabb két év kellett hozzá, hogy a 170 éves történet végleg megoldódjon: mindössze 46 méterre az Erebustól idén szeptemberben megtalálták a Terrort is. A hajó elhelyezkedése átírhatja az eddig rekonstruált történetet, ugyanis egyáltalán nem ott volt, ahol számítottak rá, hanem 96 kilométerrel arrébb. Ráadásul a süllyedés jellege és a hajó fekvése is új megvilágításba helyezi az expedíció vesztét. Adrian Schimonowski, a kanadai kutatócsoport vezetője szerint a legénység megmaradt része, miután elhagyta a hajót, még visszatért, és haladt vele egy ideig, ám utána ismét a Terror elhagyására kényszerültek.

Sammy Kogvik, a csoport egyik tagja ráadásul rejtélyes anekdotát is fűzött a hajó megtalálásához. Hat évvel ezelőtt éppen azon a helyen horgászott, ahol most rábukkantak a Terrorra. A befagyott vízből egy furcsa fagerenda állt ki, amellyel le is fényképezkedett, ám otthon sehol sem találta a gépet. A helyi őslakos inuitok a tragédiával kapcsolatban sokat emlegették azokat a gonosz szellemeket, akik vélekedésük szerint Franklinék vesztét okozták, Kogvik pedig babonából egészen idén szeptemberig nem mert szólni senkinek.

Amikor viszont történetét Schimonowski meghallotta, a kutatást erre a területre vitte – az eredmény pedig magáért beszél. A kutató „tökéletes időkapszulának” nevezte a meglelt hajót, utalva ezzel arra, hogy a belsejében szinte érintetlen állapotban találtak meg egyes helyiségeket. A konyhában ép bútorokra, bennük tányérokra, borospalackokra és konzervekre is bukkantak,  a kapitányi kabin ablakai pedig még mindig sértetlenül tartják magukat. Schimonowski szerint ha kiemelnék a hajótestet és kiszivattyúznák belőle a vizet, százhetven évnyi hullámsír-nyugalom után még most is úszna a Terror.

(forrás: The Guardian)