Amerikai és mexikói kutatók megfigyelték, hogy a díszes lepkefaj jelentős részét a felmelegedés és annak következményei tönkretették. Azok a példányok viszont, akik mégis megmaradtak és biztosítják a faj továbbélését, északra költöztek és megváltoztatták táplálkozási szokásaikat. Ma mást esznek és más növényeken költenek, mint eredeti lakóhelyükön. Ez pedig nagy reménnyel tölti el a kutatókat és a környezetvédőket: elképzelhető, hogy más kipusztulásra ítéltetett fajok is hasonlóképpen reagálnak a változásokra.
A hétköznapi nevén quinoként emlegetett lepkefaj esetében először azt figyelték meg, hogy előfordulási gyakoriságuk a mexikói-amerikai határtól déle egyre ritkábbá vált, csak kisebb kolóniákkal találkoztak a korábbiakhoz képest. Mexikó délebbre eső térségeiben viszont már teljesen eltűntek. Ugyanakkor Kalifornia északi részén a számuk megszaporodott és ekkor arra gondoltak a kutatók, hogy mesterséges áttelepítésbe kezdenek. Összeszedik a még fellelhető példányokat és elviszik egy kevésbé forró és kietlen vidékre.
Ezzel szemben a biológusok legnagyobb meglepetésére a lepkének nem volt szüksége az emberi közreműködésre: maga ,,csomagolt és költözött”. A környezetvédők és a környezettel foglalkozó tudósok véleménye szerint a klímaváltás túlságosan gyorsan következik be ahhoz, hogy ezt a biológiai környezet követni tudja. Ennek viszont egyértelműen ellent mond a Euphydryas editha quino története, amely maga vette a ,,szárnyai alá” a sorsa irányítását és északra indult. Ezzel a reményt is tovább élteti: talán nem minden faj végzi szomorú kimúlással a gyors felmelegedést…..