A történet olyan, mint egy népmese. Walter Gutiérrez egy kis házban lakott Montevideo Nuevo Llamas nevű negyedében, de ahogy jöttek a gyerekek, a házacska egyre kisebbnek bizonyult. Mikor a hetedik gyermek is megszületett, úgy döntöttek a feleségével, hogy egy nagyobbra cserélik. A régi ház 10 ezer dollárért kelt el, 15 ezerért pedig megtalálták az újat, ahol elférnek a gyerekekkel.
A dolog gond nélkül ment a maga útján – eladták a házat, a pénzt betették a bankba, megtalálták az újat, amit a beköltözés előtt ki kellett fizetni. Walter bement a bankba, kivette az összeget – minden feltűnés nélkül a szokásos válltáskájába betette az összeget és elindult taxit fogni. Ahogy ment az út szélén, hogy leintse az üres taxit, egyszer egy nagy nyilalást érzett a fejében és amikor magához tért, látta a tovafutó alakot, kezében a táskájával – és az egész életével, a gyerekei otthonával.
Összeomlás- azt sem tudta, hogyan áll majd a felesége elé azzal, hogy nincs pénz, nincs ház, nincs semmi – földönfutók lettek.
Aztán másnap már jött is a rendőrség a kilakoltatási paranccsal: közölte, hogy önként nem megy el, mert mindenét elvesztette és nincs rendjén, hogy ő csak dolgozik egész életében, miközben semmije sincs. Ahogy ezt végigondolta, fogta magát és az egész bánatát feltette a facebookra: szívszorító történet volt, jöttek is a kommentárok, de nem történt semmi.
Ekkor egy bizonyos Diego Rosano elolvasva a történteket , úgy döntött, hogy ez így nincs rendjén. Másnap, január 25-én megalapította az “Una casa para Walter” nevű oldalt és egy kisebb összeget máris elhelyezett az egyk bankban. A történet élte a maga életét és a számlaszám is: elkezdett duzzadni. Rövid időn belül Walter kivett a számláról annyit, amennyivel lerakhatta a háza alapjait a sógora telkének egy részén. Aztán amikor valamennyi újra összejött, tovább vette a téglát, a cementet, a homokot és épített – most saját magának. A fejében pedig ott az egész építmény téglára lebontva: tudja, mennyi tégla és mennyi cement kell még. Már-már azt hitte, húsvétra beköltözhetnek, de ez elhúzódik – a télre viszont mindenképpen áll a háza, ahonnan – mint mondja ,,senki sem teheti ki, még Mujica sem”.