Mi történt az országban, hiszen 2008-ban még a lakosság 79 százaléka büszke volt arra, hogy náluk rúgják a labdát 2014-ben a világ kiválóságai. Íme az utálat öt oka: jól körülhatárolhatóak és követhetőek.
Az első a Mundial költségei: eddig 10.900 millió US/dollárt költöttek a világbajnokság helyszíneinek és az ott lévő stadionoknak a fejlesztésére. Ez az összeg lényegesen meghaladja a tervezettet – majdnem annak a háromszorosa. S ez még tovább emelkedik a megnyitóig. Sokan szembeállítják ezeket a költségeket azokkal az áremelésekkel és fejlesztési elmaradásokkal, amelyek a lakosság jelentős részét sujtják – itt a közlekedésre és az egészségügyi fejlesztésekre gondolnak. Sonia Fleury politológus szerint az emberek nem látják, hogy a mindennapjaikra bármilyen hatással lenne az, hogy ekkora összegeket nyel el a világbajnokság.
A második ok az esemény bemutatása, amelynek során elmaradt annak a hangsúlyozása, miért is jó az átlag brazil számára, hogy egy ilyen esemény színhelye lesz az ország. Nem tudatosult, hogy a sok turista sokaknak jövedelmet jelent, mert laknak és étterembe járnak, vásárolnak és közlekednek – mindez munkalehetőség és jövedelem. Mindössze a múlt hónapban szólalt meg először az államfő ebben a szellemben: addig csak a brazilok fociszeretét hangsúlyozták.
Az ellenérzés harmadik oka a FIFA, a Nemzetközi Futballszövetség: a felkészülés alatt mindennaposak voltak a nézeteltérések a szervezet és a brazilok között. Függetlenül attól, hogy igaza volt-e Jerôme Valcke-nak, a helyiekben az maradt meg, hogy jöttek és elmarasztalták őket. Aztán az sem tett jót, hogy a FIFA nyomására lehetővé teszik a stadionokban a meccsek alatt az alkohol fogyasztását – ez hagyományosan tiltott Brazíliában – mert a szervezethez közel álló sörgyártó cégnek ez az érdeke.
Az árak növekedése sem árul hozzá a Mundiál népszerűségéhez, ugyanis az egekben járó mindennapi költségek jobban érintik az ottlakókat, mint az ide érkező turistákat. A turisták elmennek és az árak – félő – még jó ideig maradnak – vélik sokan.
S az sem tetszik, hogy a mindennapokat feldúlja ez a nagy felhajtás: felbontott utak, útlezárások, megváltozott közlekedési rend. Sokan azt is neheztelik, hogy kiteszik az új közlekedési táblákat, mögötte ott áll a rendőr s máris bünteti a rutinból autózkat. Ismerős, ugye?
Vagyis a brazilok többsége most úgy érzi, hogy mindennapi élete a sportesemények túszává vált – tetszik, nem tetszik, el kell fogadnia és együtt kell vele élnie. Ezt a kényszerhelyzetet a brazilok sem szeretik…