A nemi szervek alalpos vizsgálatának vetik alá a barzil börtönök többségében azokat, akik családtagjaikat látogatják – egy civil szervezet több tucat vallomást juttatott el az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához. Ebben az érintettek leírják, mit jelent egy testi ellenőrzés, mielőtt beléphetnek a börtönbe, hogy meglátogassanak valakit.
,,Amikor belépünk, az őrök – természetesen ők is nők – már alaposan megnéznek. Aztán átmegyünk az átvilágító berendezésen, olyanon, mint a repülőtereket. Utána hármasával behívnak az ellenőrző terembe és felszólítanak: levetkőzni. Lerakjuk a ruhánkat és kezdődik: lehajolni, nem látom, lazítani…lazítani, nem látom… kibálnak. Csinálj úgy, mintha szülnél – és kiabál. Még nem szültem – mondom. Mérges lesz, kiabál egy másiknak, segítsen. Aztán az kezdi: lehajolni, lábakat szét – mélyebben, mélyebben. S elkezdi, a kezével, amilyen mélyen csak tudja. Aki megnyikkan a fájdalomtól – akár öltözhet is és mehet haza, dolga végezetlenül.”
,,Úgy kezelnek, mint egy húsdarabot, turkálnak bennünk, kiabálnak, méltatlankodnak – porig aláznak. Van, akit arra kényszerítenek, hogy végezze a nagy dolgát – ott, mindenki előtt. Hogy lássák, nincs.e nála drog vagy valami más.”
A nyilatozatokat olyan nők tették, akik átélték ezt a nem mindennapi tortúrát és megelégelték: a Conectas nevű nemzetközi emberi jogi szervezethez fordultak és a szervezet az összegyűjtött személyes vallomásokkal most az ENSZ-hez fordult. Brazíliában a hivatalos adatok szerint 500 ezer rab van különböző börtönökben és ha csak azzal számolnak, hogy mindenkinek van valamilyen családi kapcsolata – – anyja, nővére, felesége – akkor az elmondható, hogy legkevesebb 1,5 millió nő élte már át legalább egyszer ezt a nem mindennapi átvizsgálást. A vizsgálat anyagát – a börtönökben tapasztalható egyébb súlyos túlkapásokkal együtt – most a nemzetközi szervezeten túl még a brazil parlament illetékeseinek is eljuttatták azt követelve, hogy a törvénykezés erejével vessenek véget ennek a gyakorlatnak.