Így háziasították a rókát a szovjetek – először a világon

Pórul jár mindenki, aki a rókák háziasítására vállalkozik. Az állat csökönyös vadságával nehéz megbirkózni, olykor túlélni is. Hiába figyelmeztet a veszélyekre az Állatvédelmi Királyi Társaság Nagy-Britanniában, sokan vesznek rókát házi kedvencnek.

Nemcsak a mai briteket, de úgy általában a tudósokat is foglalkoztatja a kérdés: vajon miért nem háziasította annak idején a rókát az ember? Mivel ez a nagyon hosszú folyamat csak bizonyos fajoknál ment végbe, feltételezik, hogy a macska kiüthette a rókát a versenyből.

Miután Sztálin meghalt és a szovjet genetikusok nagyobb szabadsághoz jutottak, Dmitrij Beljajev kutatócsoportjával kísérletezni kezdett a rókákkal. Eredetileg arra akartak rájönni, hogyan lehet rövid idő alatt háziasítani az állatokat. Időközben azonban az evolúcióval kapcsolatban jutottak új következtetésekre.

A bundájukért tartott rókák közül válogatták össze a kezdő populációt (100 nőstényt és 30 hímet) a novoszibirszki farmra. A kiválasztásnál egyedül arra figyeltek, hogy az állat barátságosan és türelmesen reagál-e az emberi érintésre. Aki egy kicsit is agresszívebb volt, az kiesett a versenyből.

A már a farmon született kicsinyeket a kezdetektől az emberek etették és úgy bántak velük, mint a cuki kiskutyákkal. A kedves bánásmód ellenére is agresszívan viselkedő egyedeket könyörtelenül kizárták az exkluzív körből. A szigorú szelektálásnak az lett az eredménye, hogy már a második-harmadik generációnál jelentősen csökkentek a félelemre és az erőszakra utaló megnyilvánulások.

Az igazán látványos változás a negyedik generációnál történt. Itt a kicsinyek már egészen olyanok voltak, mint a kiskutyák, szűköltek és nyalogatták az embereket. Azt is megfigyelték, hogy a többiekhez képest a házi rókáknak hullámosabb a farkuk és lelógóbb a fülük. Sőt, idővel a csontozatuk is változott: megrövidült a lábuk, a farkuk, és szélesedett a koponyájuk. A párzási időszakuk pedig egy hónappal hamarabb kezdődik és tovább tart, illetve átlagosan eggyel több utódot hoznak a világra.

Az észak-karolinai Duke Egyetem evolúciós antropológusa 2005-ben ellátogatott a novoszibirszki rókafarmra. A BBC-nek elmondta, nem az nyűgözte le igazán, hogy még ma is működik, hanem hogy a genetikusok milyen következtetésre jutottak az evolúcióval kapcsolatban.

Nagy általánosságban a tudósok és a laikusok azt gondolják, hogy a sikereink és a törzsfejlődés az intelligencia eredménye. Ugyanakkor a kizárólag barátságos rókákból álló novoszibirszki farm arra utalhat, hogy az evolúció sokkal inkább az olyan szociális tulajdonságoknak köszönhető, mint az együttműködés és a barátságosság.

Kép: Wikimedia Commons