A Világbank, „Doing business in 2014″ címmel publikált tanulmányában arról ír, hogy Peru, sok más igen kedvező gazdasági faktor jelenléte mellett abszolút listavezető a régióban a cégek számra nyújtott hitelkonstrukciók minősége és volumene, valamint a befektetések finanszírozása terén, amely feltételek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az ország már Latin-Amerika legdinamikusabban fejlődő régiójává avanzsált.
Nem mellékesen az Amerika-közi Fejlesztési Bank felmérése szerint Peru biztosítja a lekedvezőbb feltételeket a női vállalkozók számára, nem is beszélve arról, hogy az andoki ország találtatott Latin-Amerika egyik legmegfelelőbb térségének a munkahely teremtésre.
A „Peru this week” értekezése szerint a perui politikai elit megfelelő képességekkel és nem utolsó sorban akarattal rendelkezik a társadalmi konfliktusok hathatós megoldására, amely létfontosságú a megfelelő üzleti környezet kialakításához. A Fitch Ratings előrejelzése szerint a perui gazdaságot a régió hasonló (BBB+) minősítésű országainál hatékonyabban irányítják, ennek következtében pedig gyorsabb növekedést mutat, mint szomszédjai.
A „The Latin Focus Concensus” előrejelzései szerint a perui gazdaság a Mercosur és az Andoki Közösség országainál is gyorsabb növekedés elé néz az elkövetkező években, köszönhetően a halászat, az építőipar és a kereskedelem dinamikus expanziójának, amely szektorok az elmúlt 15 évben konstans felszállógon mozgatták az országot.
A perui statisztikai hivatal – nemzetközileg is elfogadott adatai szerint – a gazdaság mintegy 5,02%-kal nőtt 2013-ban és a közeli jövő is optimizmusra ad okot.
A Russia Today cikke szerint az Oxford Businnes Group is elismerően írt a külföldi befektetések biztonságát garantáló jogi környezetről, valamint a GDP konstans növekedéséről. A brit elemzők szerint különösen fontos, hogy a perui gazdaság megfelelően diverzifikált termelési szektorokra épít, így biztosabb lábakon áll, mint a régió sok exportorientált kereskedelme.
Természetesen Peruban sem teljesen rózsaszín a kép. Ollanta Humala elnök politikáját egyre komolyabban kritizálják az államfő tömegbázisát adó baloldali társadalmi mozgalmak, amelyek méltán csalódottak a PNP kormányzásával, mivel a gazdasági fellendülés nem jelent féltetlenül jólétet és nem vezetet szükségszerűen az életszínvonal emelkedéséhez a megfelelő állami redisztribúciós rendszer hiányában.
Míg a mérsékeltebb elemzők Humala gazdaságpolitikáját a volt brazil államfő, Luiz Inácio “Lula” da Silva, „brazil pragmatizmusához” hasonlítják, addig a balodal szerint az elnök feltétel nélkül kiszolgálja a nemzetközi nagytőkét a nélkül, hogy megpróbálkozna a beígért strukturális reformok keresztülvitelével.
A társadalmi mozgalmak – nem egészen tévesen – azt vetik Humala szemére, hogy az államfő valójában nem meri megfizetni a perui újraelosztási és jóléti rendszer égetően szükséges át- vagy kialakításának várhatóan igen magas politikai árát.
Paradox módon tehát a Humalát az államfői székbe juttató szektorok lettek a gazdasági fellendülés fő vesztesei, míg az elnök megválasztásakor egy esetleges chávezi rendszer bevezetésétől tartó gazdasági elit pedig a folyamat abszolút nyerteseként tekinthet az elmúlt közel tíz évre.