S lehet-e nagyobb demokrácia egy országban, amelyben beszélni és írni lehet az államfő botlásairól. Chilében ezt ugyanúgy összeszedik, mint annak idején a ,,bushizmusokat” – vagyis George W. Bush félrecsúszott mondásait. Piñera elnök rögtön hivatalba lépésekor jelezte: itt sok minden várható, másként lesz, ugyanis nem a díszőrség sorfala között lépett be a Moneda palotába, hanem a parkoló felől.
Amikor Tsunami söpört végig – hivatalba lépését követően rövidesen – az országon, azt mondta, hogy Chile ,,tu sunami” söpört végig – nyilván tsunamit akart mondani.
Aztán azzal lepte meg hazája tájékozottabb lakóit, hogy az ország állampolgárainak életszínvonala hamarosan meg fogja haladni Csehszlovákiáét – az országét, ami akkor már évek óta nem létezett.
Azt is emlegetik, ahogy Piñerea – aki semmilyen feladatot sem delegált és mindig a középpontban szeretett állni – a bűnözés helyzetét elemezte. S hirtelen azt találta mondani, hogy az első eredendő bűn az volt, amikor Ábel megölte Káint. Környezete gyorsan fellapozta a Bibliát, és jól sejtetették: a gyilkos éppen Káin volt.
A testőreit sem irigyelték sokan: rendszerint ott kelt át az úton, ahol a legveszélyesebb volt és egy vidéki kiállításon majdnem a farkasok vacsorájává vált. Hiába óvták, ő mit sem hederített a vadállatokra, akiknek remélt vacsoráját az elnök testőrei vitték el a helyszínről.
New Orleans-ben, egyik amerikai látogatásán, amikor a Kathrin hurrikán utáni ujjáépítéseket szemlélte meg, kétszer beleesett volna a Mississipibe – ha nem lettek volna testőrei….
Aztán 2013-ban a földrengés utáni szociális lakásépítések megtekintése során addigi legrosszabb ,,botlását” élte meg (fotó) , ugyanis beesett a romok közé. Hónapokig tárgyalták az esetet, amelyet Piñera úgy kommentált: ,,van kétfajta fájdalom, az egyik az esés utáni zúzódások, a másik a lelki. Utóbbi azért, mert megadtam az örömteli lehetőséget önöknek, hogy lássanak elesni…”
Mindezek az esetek nem múltak el nyomtalanul, hiszen az elnök egész mandátuma idején 39 százalékos támogatottságot élvezett, vagyis voltak szép számmal olyanok, akik örültek az elnök ,,tudásbeli és viselkedésbeli” hányosságainak.
Például amikor 2010-ben megnyitotta a Santiagói Könyvkiállítást, szóban ,,eltemette” Nicanor Parra költőt, aki most készül 100. születésnapjára. Aztán azt is mondta a chilei Juan Fernández szigetek látogatásakor, hogy ezen a szigeten élt négy évig Robinson Crusoe… Később korrigálta ezt a kijelentését és közölte, hogy nagy csodálója William Defo munkásságának.. nyilván Daniel Defoe-ra gondolt.
A Piñericosas állandó táplálékot nyújtottak a helyi sajtónak. Például németországi látogatása végén az elé tett vendégkönyvbe azt találta beírni, amiről valahol már hallott…Deutschland über alles – szólt a bejegyzés. Kellemetlen!
Ugyancsak 2013. júniusában azzal lepte meg a honfitársait, hogy egy fotón ott ül Barack Obama íróasztalánál az ovális szalonban. Milyen érzés – intézi hozzá a kérdést Obama, aki ott áll néhány lépésre tőle.
Mindezek a megfigyelések, megjegyzések nagy jelentőséggel bírnak Chilében, egy olyan országban, ahol Pinochet óta különleges érzések támadnak az elnöki hivatal körül. Az, hogy Pinera dolgai megjelenhettek és megjelenhetnek, sokat elmond egy megváltozott Chiléről.