A lengyel-magyar kapcsolatok újjászületésének vagyunk tanúi – interjú Roman Kowalski nagykövettel

– Ez a több mint hatéves diplomáciai szolgálat rendkívüli szakmai és élettapasztalattal gazdagított. Végül is ez egy diplomata szemszögből nézve rendkívül aktív és nehéz időszak volt – nem csak itt, egész Európában is. Közelről volt alkalmam megfigyelni,
hogyan mennek a dolgok, ugyanakkor arra is volt módom, hogy hallgassam a politikusokat és beszéljek velük, illetve fontos értékeléseket és jelentéseket olvassak. Anélkül, hogy részletekbe mennék, azt mondanám, hogy most már az átlagnál jobban értek pár olyan dolgot a politikában, melyek nekem nagyon fontosak. Jobban mögéjük látok a politikai játszmáknak, hogyan működnek a színfalak mögött a dolgok, mennyiben válik el a retorika és a tett. Így aztán ez egyben azt is jelenti, hogy már sokkal több bennem az aggodalom, mint korábban volt.

– Nem ez az első alkalom, hogy Budapesten teljesít szolgálatot, összességében közel két évtizedet töltött már Magyarországon. Ezért aztán joggal tekinthető szakértőnek annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy mit jelent igazából a kifejezés a két nép számára: „lengyel, magyar, két jó barát”.

– Ez nem csak egy szlogen. Igazából egyedülálló  kölcsönös empátia létezik a két nemzet kapcsolatában – kedveljük egymást, bármi is legyen a helyzet. Ez a két nemzet barátságát jelenti, amely – függetlenül a politikától, és a gyakran bizonyos politikai célok ellenére – továbbra is működik. A történelem sokszor tesztelte a barátságot, és ami különösen fontos számomra –  ez egy olyan kapcsolat, amely most éli igazán reneszánszát. A mai napig emlékszem, milyen különleges érzelmi pillanat volt számomra, amikor néhány évvel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia gyönyörű épületében kaptam egy nagyon különleges dokumentumot, amely igazolja, hogy a nemzeteink közötti ezeréves barátság immár a magyar örökség része. Maradjon is így! Ne csak a sors ajándékaként kezeljük ezt a barátságot, de úgy is, mint egy nagy kötelezettséget a jövőre nézve.

– Beszéljünk a külpolitika aktualitásairól. Úgy tűnik, a Brexit népszavazási kampány egyik szerencsétlen következménye, hogy megöltek egy lengyel férfit Nagy-Britanniában nemrégiben. A múlt héten több lengyel miniszter is ellátogatott Londonba. Ön szerint mit lehet tenni a helyzet enyhítése érdekében?

– Nem tudom, hogy ez valóban a Brexit hatása-e, de az tény, hogy a helyzet a népszavazás után ebből a szempontból is nehéz. Az idegengyűlölet, a rasszizmus,  a harag vagy a félelem démonjai könnyen elszabadulnak, ugyanakkor sokkal nehezebb kezelni őket, és nagyon könnyen válhat áldozatukká az ember. Ilyen sajnálatos események végül is nemcsak az Egyesült Királyságban történnek. Azt sem gondolom, hogy kifejezetten a lengyelek voltak az agresszió célpontjai. A probléma szélesebb és bonyolultabb, mert ha ilyen események zajlanak egy olyan országban ahol nagy hagyománya van a multikulturalizmusnak, akkor mit várhatunk azokban országokban, ahol ilyen tradíciók gyakorlatilag nem léteznek? Ez komoly figyelmeztető jelzés, melynek megfelelő kezelése óriási felelősséget ró országaink irányítóira.

– Augusztus végén a V4 országok külügyminiszterei beszéltek magyar diplomaták előtt Budapesten. Hogyan látja a visegrádi együttműködés jelenét és jövőjét?

– A V4-ek együttműködése egyre szorosabb. Az elmúlt 26 évben ez a partnerség nemcsak lehetővé tette meghatározott stratégiai célok végrehajtását – a NATO- és EU-tagság elérését – hanem hatékonyan fejlesztette a V4 márkát is, melyet ma már az egész világon elismernek. Együttműködésünk segített abban, hogy megfeleljünk az euroatlanti integráció folyamatához szükséges követelményeknek és szabványoknak, manapság pedig már közösen próbálunk hatással lenni ezeknek az európai szabványoknak az alakítására. Ez talán a legfontosabb változás, és együttműködésünk folytatásának a fő politikai indoka – együtt egyszerűen nagyobb hatást tudunk elérni. Legalábbis én ez így látom. Persze még mindig van számos befejezendő konkrét projekt a régióban az infrastruktúra, az energia vagy éppen a széles értelemben vett biztonság területén. Szintén érünk el sikereket a fiatal generáció visegrádi identitásának kiépítésében. Azt hiszem, hogy van elég feladat a következő 25 évre. Azt is remélem, hogy pozitív módon fogjuk felhasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket ez az együttműködés teremt.

– Budapesti megbízatása hamarosan lejár. Milyen emlékeket visz magával innen?

– Csak azt, ami szép és jó. Magyarország és Budapest már állandó helyet foglal el a szívemben. Ez kétségtelenül végzetes vonzerő: egy gyönyörű ország, egy nagyszerű város és barátok sokasága, nem is beszélve a jó borokról és termálfürdőkről; egy olyan ország, ahol minden egyes lengyel „extra pontokkal” indul csak azért, mert lengyel. Mit akarhat még ennél többet az ember?

Szöveg: Laczkó Sándor