A hétvégén tartott parlamenti választások után az Uribe nevével fémjelzett Centro Democrático 19 képviselői helyet szerzett a Szenátusban és ezzel a legerősebb ellenzéki formációvá változott a törvényhozásban.
Annak ellenére, hogy Santos elnök pártja 21 képviselővel még mindig többséggel bír, a vasárnapi voksolás eredménye jócskán legyengítette a kormányzó Unión-t.
Az elemzők szerint vasárnap az urnáknál valójában arról döntöttek a szavazók, hogy milyen formában kívánják folytatni a FARC-kal Havannában megkezdett béketárgyalásokat, hiszen, a gerillákkal megvitatott, majd pedig elfogadott egyezséget a parlamentnek kell elfogadnia és jogerőre emelnie. Már pedig a felsőház 19 képviselői székét elfoglaló ellenzéki Centro, kategorikusan ellenzi a gerillákkal folytatott párbeszédet.
„Uribe mindent meg fog tenni azért, hogy maga mellé állítsa a hadsereg radikális szárnyát, így erősítve a párbeszédet ellenző politikai erőket” – nyilatkozta Javier Calderón, a Marcha Patriótica, a magyarra talán a „Hazafias Menet” névre fordítható, mérsékelt irányvonalat képviselő politikai és társadalmi mozgalom vezetője.
Az elemzők szerint az sem túl valószínű, hogy Uribe visszatérésével lehetőség nyílik a FARC politikai szervezetté szelídítésére, majd pedig vezetőik integrálására az alkotmányos parlamenti politikacsinálásba.
Mások szerint azonban, ha Uribe némi politikai szimatról adva tanúbizonyságot csak finoman juttatná kifejezésre politikai hatalmát, úgy mind az ország érdekeinek, mind pedig saját pártjának jobbat tenne. A FARC-kal kötött békeszerződésből ugyanis jelentős politikai tőkét lehet kovácsolni, az aláíráshoz vezető versenyben pedig, ahogy mondani szokás, sokkal inkább a részvétel, sem mint a győzelem a fontos.
Arról nem is beszélve, hogy egy szélesebb politikai spektrum által támogatott megállapodás jóval szilárdabb legitimitással bírna, bár a fenti két feltétel teljesüléséhez egy jó adak politikai önfegyelemre és belátásra is szükség lenne.