A vasárnap tartott kolumbiai parlamenti választások után mind az ellenzéki jelölt, a nagy visszatérő Álvaro Uribe, és a jelenlegi elnök, Juan Manuel Santos is ünnepelt, azonban az eredmények tükrében nehéz lenne egyértelműen győztest hirdetni.
Uribe esetleges felsőbbsége az urnáknál arra engedhetett volna következteti, hogy az ország lakossága ilyen vagy olyan formában, de ellenzi a FARC gerillaszervezettel folytatott béketárgyalásokat, amely párbeszéd előmozdítása mindenképpen Juan Manuel Santos nevéhez köthető. Ennek ellenére azonban Uribe sem szerzett többséget, így bár békefolyamat közvetett, választói megtorpedózása távolról sem fenyeget, a választók mégsem mutattak töretlen lelkesedést a Santos vezette koalíció irányában.
A Juan Manuel Santost támogató koalíció nem szerepelt túl fényesen, hiszen elvesztették többségüket a felsőházban, az azonban tény, hogy Uribe mozgalmát még így is simán maguk mögé utasították.
A régi-új frakció előtt álló első nagy kihívás minden bizonnyal a parlamenti szövetségek összekovácsolása lesz, amelyben a progresszív balodali pártok csak úgy részt kaphatnak, mint a konzervatív párt honatyái.
A kormánypárt a felsőházba a korábbi 28 szenátor helyett csak 21-et delegálhat, még az Uribe nevével fémjelzett Centro Democrático, közel két millió szavazattal 20 képviselőt indíthat. A Santost ez úttal nem támogató konzervatív párt további fejfájást okozott az elnöknek, amikor 18 szenátori székkel maga mögé utasította a liberálisokat, akik 17 politikust tudhatnak majd a felsőházban.
Összesítésben, az alsóházban a szavazatok 97%-os feldolgozottságánál a Santos vezette „la U”, a nemzeti összefogás mozgalma a liberálisokkal és a „Cambio Radicallal” karöltve a törvényhozás 166 képviselői székéből 91-et szereztek meg, szemben az ellenzék szerény, alig 39 fős leendő frakciójával.
Szintén beszédes az üresen hagyott szavazatok száma, amelyek aránya 5% körül alakult a törvényhozási választásokon, ám például a párhuzamosan tartott Andoki parlamentbe delegálandó képviselők esetében 36%-ot is elért.
Bár Santos elnök győztesként ünnepelteti magát, Uribe újbóli feltűnése a politikai szorítóban azt jelentheti, hogy a békefolyamatnak olyan szektorok szempontjaira is kielégítő választ kell adnia majd, amelyek ez idáig kategorikusan ellenezték a tárgyalásokat. Ez egy felől akár túl nagy falat is lehet a Havannában tárgyaló felek számárá, másfelől azonban azonban szilárdabb legitimitást és szélesebb körű támogatást is adhat egy, a FARC-kal esetlegesen kialkudott jövőbeli megállapodásnak.