Croissantverseny: újkenyér-ünnep Franciaországban (képriport)

Amikor a dél-franciaországi Toulouse kerül szóba, két dolog jut eszünkbe: az idei foci Eb és Henri de Toulouse-Lautrec. Pedig nélkülük is érdemes elvetődni a város dimbes-dombos szomszédságába. A kis falvak nyugalmat, némi középkori hangulatot és kulináris élményeket tartogatnak számunkra.

Lautrec alig egy órányi vonatútra fekszik Toulouse-tól nyugatra. Az alig kétezres falu rendszerint csöndes, de az augusztusi kenyérünnepen folyamatosan hömpölygött a tömeg az utcáin.

Hatalmas kiterjedésű és változatos éghajlatú földterületei miatt a mezőgazdaság Franciaország legfontosabb gazdasági ágazata. Az aratás, a liszt és a kenyér fontos szerepet játszik az ottani kultúrában. Így nem csoda, hogy évről-évre kenyérünnepet tartanak. Mintegy húsz éve májusban rendezik az országosat, de az egyes települések eltérhetnek ettől az időponttól.

Lautrecben az aratás határozza meg a dátumot, augusztusban ünneplik a kenyeret. Ilyenkor a bejárati ajtókra búzakalászt tűznek, jelezvén: jeles napot ülnek. Az egész falu egyetlen vásárra alakul, ahol természetesen a kenyéré és a legkülönfélébb pékáruké a főszerep. A környék pékségei és kistermelői kínálják portékáikat.

A kicsik és nagyok is süthetnek. A kicsik oklevelet kapnak, a nagyok pedig dicsőséget. Mert a kenyérünnepen a pékek a nagyok. Idén a közeli Tarn folyó legjobb croissantjait keresték a bírák. A helyi pékszövetség zöld egyenruhás tagjai és a polgármester hosszasan kóstolgatták, vizsgálgatták, kié is a legjobb leveles kifli. A legalább egyórás folyamat során figyelték a termék formáját, súlyát, a levelességét és persze az ízét.

Végül egy lautreci pék nyerte el a hatalmas péklapátot, akinek három ujja hiányzik, és aki a nap végén ugyanúgy pakolta a vendégeknek kirakott lócákat és padokat, mint a többiek.

Képek: TCsO