A borok világkereskedelmében ez a termék ma már a teljes mennyiség 38%-át képviseli, az összértékből 11%-os arányban részesedik. A legfrissebb adatok szerint 2013-ben mintegy 38 millió hektoliter folyóbor került exportra, amelynek közel fele Spanyolországból és Olaszországból származik, de ennek a mennyiségnek egyre nagyobb részét teszik ki olyanok, amelyek a meghatározó újvilági országokban készülnek. (A fő felvevőpiacok: Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Egyesült Államok, Oroszország, Kína.)
Az élbolyba tartozó exportőrök között nem jelentéktelen Argentína szerepe, amelynek kínálatában a folyóborok sem elhanyagolhatóak, bár a kivitelének alakulása nem mentes az éves ingadozásoktól. A vonatkozó elemzések rámutatnak, hogy ebben a nagy borászati múlttal rendelkező dél-amerikai országban nagy hagyományai voltak a folyóborok helyi értékesítésének is, illetve kedvező szüreti eredmények esetén már korábban is nagy mennyiségben értékesítettek ilyen – főleg fehér – bort külföldön (igaz, többnyire meglehetősen alacsony áron). Például 2003-ban 0,97 millió hektolitert volt az export, amely 23,6 millió USD bevételt eredményezett. A korábbi csúcsot 2008-ban jegyezték, amikor 2,03 millió hektolitert adtak el külföldre és 78,6 millió USD volt az ebből származó bevétel. Az azt követő évek visszaesése után 2011-ben jelentős növekedés következett be, ugyanis az 1,02 millió hektoliternyi kivitel 128%-kal volt magasabb a megelőző évinél, majd 2012-ben tovább emelkedett az export (1,57 millió hektoliter: +55%). A nemrég közölt előzetes kimutatások szerint 2013-ban az országban nagyjából 15%-kal kisebb lett az előállított összes bormennyiség, ami kihat az export alakulására is. (A várható végleges adatok a tavalyi teljes kivitel esetében 18%-os, a folyóboroknál 35%-os visszaesést fognak mutatni.)
Az elmúlt évi fejlemények kapcsán az argentin borszektor meghatározó szereplői elégedetlenségüknek adnak hangot, ugyanis a kedvezőtlen külpiaci szereplés még a nem túl optimista várakozásaikat is jócskán alulmúlta. Megítélésük szerint ebben nagy szerepe van annak is, hogy folyóboraik sokat veszítettek versenyképességükből, mindenekelőtt a spanyol borokkal összehasonlítva. (Az eddig igen fontos orosz piacon az argentin folyóborok helyét lényegében teljesen átvették a spanyolok.) A helyzetet értékelő egyik sajtócikk az ártényező mellett arra is rámutat, hogy az argentin kínálatban jóval kisebb – és sajnálatosan csökkenő – arányt képviselnek az eredetvédett területről származó és a fajborok, mint a versenytársak esetében.
A további kilátásokat illetően a szakemberek azt feszegetik, hogy az argentin illetékeseknek el kellene már dönteni, hogy a folyóborok exportjára csak mint alkalmi lehetőségre tekintenek akkor, amikor az átlagosnál nagyobb az éves termés, vagy megfelelő stratégiát dolgoznak ki és valósítanak meg annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a világpiachoz, ahogyan azt az ausztrál és a chilei versenytársak teszik.
Az idei lehetőségekkel kapcsolatban az egyik ágazati szervezet vezetője úgy vélekedett, hogy valószínűleg nem növekednek az eladások, ami annak is tulajdonítható lesz, hogy az emelkedő termelési költségek miatt vevőiknek már nem tudnak alacsonyabb árakat kínálni.
Az argentin borexportőrök helyzetét javíthatja, ha a nemzeti valuta leértékelődése folytatódik, valamint meghallgatásra talál az agrárminiszterüknek nemrég jelzett azon igényük, hogy a kormányzattól kapjanak hozzájárulást a folyóborok fuvarozási költségeinek fedezéséhez.