Egy éve, 2013 február 24-én írták alá Addisz-Abebában azt a szerződést, amely garantálná a be nem avatkozást a Kongói DK belügyeibe. Egészen pontosan: A Kongóval szomszédos országok vállalták, hogy olyan ellenőrző mechanizmust hoznak létre, amely megakadályozza a Kongói DK területén ténykedő fegyveres csoportok külső támogatását. Különösen Kongó keleti része instabil, erre a régióra jellemző a fegyveres bandák garázdálkodása. A két legveszélyesebb csoport pedig közvetlenül kötődik Ugandához és Ruandához. Igaz e fegyveres szabadcsapatok a jelenleg regnáló kormányok ellenfelei. De bonyolítja a helyzetet, hogy a tavaly novemberben Észak-Kivuban legyőzött M23-as kongói lázadó csoport teljes vezérkara és sok harcosa jelenleg Ugandában él – menekültként. Az Addisz-Abeba- i Egyezmény nem működik, állapítják meg a térséggel foglalkozó szakértők az évforduló alkalmából. Nincs pénz az ellenőrzést gyakorló személyzetre, a tervezett költségvetésnek alig 5 százalékát dobták csak össze az aláírók. Mellesleg a Kongói DK sem tesz meg mindent a megállapodás alkalmazásáért. Vagyis manapság legalább akkora instabilitás jellemzi Afrika e kritikus régióját, mint korábban. Mostanában is gyakran érkeznek hírek fegyveres szabadcsapatok garázdálkodásáról, a civil lakosság tömeges meneküléséről. Az etióp fővárosban megkötött egyezmény megvalósulását nem csak a pénzhiány akadályozza, mutatnak rá a bennfentesek. A fő baj az, hogy jelenleg a legfontosabb aláíró országok – Kongói DK, Uganda, Ruanda – kormányainak aktuális politika érdekei, finoman fogalmazva, nem esnek egybe, de még csak nem is konvergálnak. Az Addisz-Abeba-i Egyezmény tehát még sokáig „írott malaszt” marad.