A legjobb gázsitól a szerényebb fizetések felé haladva első helyen minden kétséget kizáróan Enrique Peña Nieto áll. A Mexikói Egyesült Államok elnöke havi 20 409 észak-amerikai dollárt tehet zsebre, amit hazai politikusaink is megirigyelhetnek, hiszen Áder János fizetésének ez az összeg pontosan a 2,8-szorosa.
Meglepő módon, akárcsak Európában, Latin-Amerikában sem állja meg a helyét az a tézis, hogy a fejlettebb országokban jobban lehet elnökként keresni. Az Újvilágban ugyanis a második helyen a nem éppen gazdag közép-amerikai ország államfője, a guatemalai Otto Pérez Molina fizetési csekkje áll, nem kevesebb, mint 18 237 dollárral.
A rangsor ezek után többé-kevésbé a papírformát követi, a harmadik helyen Chile áll, Sebastián Piñera 15 042 dolláros honoráriumával, akit az uruguayi José Pepe Mujica követ 12 500 dollárral, persze „Pepe” Mujicáról azt is tudni kell, hogy fizetését, úgy ahogy van, jótékony célokra fordítja és az elnöki palotába sem volt hajlandó beköltözni, hanem felajánlotta azt Montevideó hajléktalanjai számára.
A legjobban fizetett elnök asszony Latin-Amerikában jelenleg Dilma Rousseff, aki 11 764 zöldhasút tehet zsebre havonta, rögtön utána pedig holtversenyben argentin kolléganője Cristina Fernández és a kolumbiai szaktárs, Juan Manuel Santos elnök úr következnek kereken 10 000 dolláros havi fizetéssel.
Ha azt gondolnánk, hogy a régió vezető hatalmait e tekintetben valamely jelentős térségbeli erő első embere követi, hát tévedünk. A kilencedik helyen az apró agroexportőr Paraguay elnökét találjuk, aki 8500 dolláros – bevallott – gázsijával helyi viszonylatban igen jól keres.
A sort Ecuador és Panama követi Rafael Correa és Laura Chinchilla 7000 dolláros fizetésével, akik körül-belül annyit keresnek, mint Áder János és Orbán Viktor. Őket némi lemaradással követi a bolivári Venezuela vezetője, Nicolás Maduro 6100 dollárral, a perui őslakos nacionalizmust képviselő Ollanta Humala 5500 dollárral és El Salvador elnöke, Mauricio Funes, 5182 dolláros honoráriumával.
A sort végül a hondursai Juan Orlando Hernández zárja havi 4872 dollárral, utolsó előtti a sandinista Daniel Ortega szaldója 3200 dollárral és végül az őslakos származású, volt szakszervezeti vezér Evo Morales Ayma, aki szerény 2167 dolláros csekkével papíron a legszegényebb latin-amerikai államfő.
A gondosan összeállított listánk azonban hirtelen a feje tetejére áll, ha az elnöki fizetéseket az egy főre jutó nemzeti jövedelem viszonylatában vizsgáljuk.
A még Latin-Amerikában is meglehetősen szerénynek számító, évi 5000 dollárt alig elérő egy főre jutó nemzeti jövedelmet produkáló Guatemala államfője, nem kevesebb, mint az összeg 365%-át keresi meg dollárban, így igazán nem lehet oka panaszra. A paraguayi szója-köztársaság elnöki székében trónoló Horacio Cartes szintén jól pozícionálta magát, hiszen az egy főre jutó nemzeti jövedelem 156%-át teheti zsebre havonta.
Az országos és nemzetközi viszonylatban is kifejezetten jól kereső top háromban a mexikói EPN-é, azaz Enrique Peña Nietóé a bronzérem, aki az egy főre jutó nemzeti jövedelem 135%-át kapja havonta.
Arányaiban, ebben a rangsorban is a bolíviai elnöké a legszerényebb fizetés, aki alig 45%-át kapja az ország egy főre eső jövedelmének. Összehasonlításképpen Áder János és Orbán Viktor fizetése a 19 600 dolláros egy főre eső nemzeti jövedelem 35%-a, míg az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama 33 333 dollárt keres , ami 69%-a az észak-amerikai gazdaság által termelt bevételek egy főre eső összegének.
Tehát, akárcsak a világ többi részén, így Latin-Amerikában sem igaz, hogy a legfejlettebb országban találjuk a legjobban fizetett államfőket. Külön érdekesség, hogy a Dominikai Köztársaságban az elnök, Danilo Medina honoráriumának összegét állami titoknak nyilvánította a törvényhozás, és hasonlóképpen Raúl Castro kubai államfő havi fizetéséről sem sokat tudni, bár egyes források szerint az összeg nem haladja meg az évi 360 (!) dollárt.
