Vagyis a bionak nevezett nejlonzacskók nem semmisülnek meg, csupán apró részeikre bomlanak és bekerülnek a táplálékunkba. Ezt a kutatási eredményt hozták nyilvánosságra az amerikai Plymouth Egyetem munkatársai, akik a dél-amerikai országok élővilágát vizsgálták meg.
Évente 260 millió tonna műanyag csomagolóanyag termelődik vilűgszerte és ezeknek jelentős része visszakerül az asztalunkra, mégha nem is látható formában történik meg. Richard Thompson biológusprofesszor szerint az is téves, hogy a bio-műanyag részekre bomlása megtörténik, hiszen az csak egy adott feltételrendszerben és hőmérsékleten megy végbe. Ez pedig sehol a világon nem létezik természetes formájában.
A biológiai úton megsemmisülő műanyag elnevezés egy téves elképzelés: ez az anyag részeire esve is 60 éven keresztül fennmarad a természetben – mondják a kutatók. Vagyis ezeknek a felszívódása csak ipari körülmények között érhető el – ez pedig, mint tudjuk, sem a tengerekben, sem a természetben nem létezik.
A helyzet tudatosítása nem egyszerű feladat: jelenleg az egyetlen módja a tengereken és a természetben hánykódó több százezer tonna műanyagszemét felszámolásának, hogy nem növeljük a mennyiségét. Ez azt jelenti, hogy a vásárló tudatosan nem dönt a műanyagszatyor és a nejlonzacskó mellett. Ebben a kérdésben az Európai Unió kicsit jobban áll a világ más részeinél, de a tény az tény: a dél-amerikai halak és a teknősök gyomrában nagy mennyiségben rakódott le apró műanyagszemcse. Az embereknél ezt még nem vizsgálták.