Ismeretlen holttestek- átadnak egy dobozt és azt mondják: a fiad

– Az azonosítás során a legnagyobb problémát nem az okozza, hogy a technikai feladatokat végrehajtják, hanem az, hogy a történetet fel kell tárni. Mert nem elég átadni egy családnak egy dobozt és azt mondani: ez itt a fiad. Ezek a csaldádok már túl vannak azon a rettenetes élményen, hogy közeli szeretteiket vesztették el. Szeretnék tudni, mi történt, hogyan történt, hogyan halt meg és persze hogyan sikerült kétséget kizárólag azonosítani – mondja Mercedes Doretti.

Doretti (foto) az argetin Külföldi Antropológiai Csoport egyik alapítója és jelenleg Mexikóban dolgozik, hogy azonosítsa azokat az eltűnt tízezreket, akik a drogháború áldozatai lettek. Elsősorban más latin-amerikai nemzetek tagjairól van szó, akik az Egyesült Államok felé útban a mexikói drogmaffia áldozataivá váltak: jelenleg Tamaulipas körzetében dolgoznak, ahol 72 holttest került elő egy tömegsírból. De ő foglalkozik azzal az esettel is, amikor egy autópálya mellett 49 fej nélküli torzót találtak Nuevo León államban. A legközelebbi feladata pedig az, hogy kiderítse annak a 13 fiatalnak a sorsát, akiket 2013-ban egy bárból raboltak el a Mexikói főváros központjából, egy forgalmas helyről és mindezt fényes nappal.

S mint mondja, nem tehetik meg, hogy egyetlen esetet is kiderítetlenül hagyjanak, hiszen ha a családnak kétségei merülnek fel az azonososság hitelességéről, az ellentmondásos helyzetet szül magában a családban. Egy Coahuila-i családot idéz: ,,nem hozhatnak egy adag hamut és azt mondják, ez a mi gyerekünk. S ezzel a részükről elintéződött a probléma. Akarjuk látni a bizonyítékot is.”

A mexikói eltűntek problémája 2006 és 2012 között duzzadt szinte kezelhetetlen méretűvé, akkor, amikor a kormány az Egyesült Államok támogatásával megindította a frontális háborút a kábítószercsempészet ellen. Ebben az időszakban a kormányforrások 70 ezerre teszik a halottak számát, ebből 25 ezer holttestet még nem azonosítottak. S akkor még nem beszéltünk a 26 ezer eltűntről, akik egyszer, valahol, valamilyen körülmények között előkerülnek majd. S sajnos nem biztos, hogy élve.

Doretti szerint Mexikó helyzete nagyon hasonlít Argentínáéra, ahol szintén nagyon sok eltűnt múltját kellett megfejteni, létre kellett hozni egy országos adatbankot az eltűntek családtagjainak genetikai adataival és ezt egy körültekintő, nagyszabású exhumálási programmal kellett kiegészíteni.

Mexikóban egy Proyecto Frontera, vagyis egy Határ Projekt jött létre, amely túlmutat Mexikón. Az eltűntek ugyanis sokszor más országokból érkeztek és ezért követni kell azokat az utazási útvonalakat, amelyen haladtak. A terület a közép-amerikai országokból indul Mexikón keresztük az Egyesült Államok déli államaiig. Vagyis több országban kell az eltűntek családtagjainak genetikai adatait begyűjteni – s ez nem kis feladat.

Eltűnések  nem csak az említett latin-amerikai területeken történnek, hanem az Egyesült Államok kevésbé fejlett részein is. Említette, hogy 2012-ben 127 holttestet találtak Brooksban (Texas) – a településnek még halottasháza sincs, így a tetemeket gyorsan el kell földelni egy tömegsírban. S az azonosítás elmaradt. Amikor kiderült, mi történt, hatalmas volt a felháborodás. Most az a megoldás, hogy Brooksból elküldik a holttesteket más helyekre, ahol van halottasház. Így történhet meg, hogy a bevándorló életében megtesz többezer kilométert, hogy jobban élhessen és halála után kap egy számot, s az útja ujabb ezer kilométerekkel egészül ki. Pedig ezeknek az embereknek egyszer volt nevük és voltak szeretteik…