A BBC Mundo cikkéből kiderül, hogy a döntést, amely szerint február 15-étől ismét megjelennek a kolumbiai őserdők fölött a rovarirtóval felfegyverzett kukacbomázók egyre többen és hevesebben ellenzik az országban.
Bár a permetezést elsősorban azért függesztették fel, mert a FARC lelőtt néhány katonai-mezőgazdasági repülőt – a múlt szeptemberi, Ecuador és Kolumbia között folytatott tárgyalások arra engedtek következtetni, hogy Bogotá elismerte, hogy a két ország határán jelentős károkat okozott a gépekről kiszórt vegyszer.
„Az, hogy Kolumbia 15 millió dolláros kártérítést fizetett Ecuadornak, hallgatólagos elismerése annak, hogy a glifosztfátos permetezés komoly károkat okoz” – mondta a BBC Mundónak Daniel Mejía, az Andoki Egyetem Biztonságpolitikai és Kábítószerügyi Tanulmányok Központjának (CESED) igazgatója.
„Természetesen a kolumbiai külügy nem ismeri el növényirtó káros hatásait, de bárki, aki egy kicsit is ért a témához, tudja, hogy a „határ menti régióknak nyújtott segély” csak álca, igazából kártérítésről van szó, máskülönben Ecuador a Nemzetközi Bíróság elé idézte volna Kolumbiát” – magyarázza Mejía.
A szakértő azt is kifejtette, hogy a kutatások szerint egy hektár termőterültet legalább nyolc, tíz alakalommal kell permetezni, ahhoz, hogy minimális eredményeket lehessen felmutatni, mindezt azonban jelentős környezetszennyezéssel jár.
Az eljárást taglaló szakirodalom kutatási adatokkal alátámasztva minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a glifosztfátos permetezés jelentősen károsítja a vegyszernek kitett lakosság egészségét. A glifoszfáttal érintkező helyiek körében ugrásszerűen megnövekedett a bőrbetegségek, spontán vetélések, emésztőrendszeri zavarok, sőt a törvényes termények elpusztításával az alultáplált gyermekek száma is.
A vegyszeres légi koka-irtás az állam PR-jának sem tesz túl jót, hiszen a világtól elzárt apró falusi közösségekben gyakran a permetező repülőgépek jelentik az állam jelenlétének egyetlen formáját. Mindezek ellenére a kolumbiai hatóságok ismét útnak indítják glifoszfáttal töltött permetező repülőgépeiket.
Arra, hogy miért folytatja Kolumbia továbbra a vegyszeres kokátlanítást sokak szerint az egyik legelfogadottabb válasz az, hogy dél-amerikai ország a termőterületek csökkentése terén érte el a legmeggyőzőbb eredményeket. Mint ismeretes az utóbbi években Kolumbiát megelőzve Peru vált a világ első koka-termelőjévé, amit Bogotá elsősorban a termőterületek – bármi áron történő – drasztikus csökkentésével ért el. Az összeesküvés elméletek szerint pedig a kolumbiai kormány az észak-amerikai mezőgazdasági nagyvállalatok nyomásának engedve folytatja továbbra is a glifosztfátos permetezést.
Mejía véleménye szerint azonban a valós okok ennél sokkal prózaiabbak. A légi utón végzett koka-irtás egyszerűen egy hibás koncepción alapul, egy új drogstratégia kidolgozása azonban az elkövetett hibák beismerésével járna, az ország politikai elitje pedig nem szívesen vállalja azt a felelősséget, ami a több emberéletet és dollármilliókat felemésztő program sutba dobásával járna.
Meglepő módon éppen az Egyesült Államok külügyminisztériumának döntése változtathat a bevett gyakorlaton. Afganisztánban például az USA hajlik elállni a mák és marihuána ültetvények szisztematikus pusztításától, mivel az érintett földműveseket rendre a tálibok karjába kergette az eljárás. Másfelől pedig az USA költségvetésének egyik záradékában az illegális termények irtására szánt összegek tíz százalékát visszatartják a törvényhozók, „amíg nem tisztázódik, hogy a permetezés valóban károsítja az érintett lakosság egészségét”.
Másfelől Kolumbiában Santos elnöknek gyorsan és egyértelműen bizonyítható lépésekkel kell majd előrukkolnia a drog-ellenes erőfeszítések terén, így nem lenne meglepő, ha az államfő éppen a permetezések leállításával jelezné, hogy kész újragondolni a nemzeti drogstratégiát.
Az sem elhanyagolható tény, hogy a FARC egyik legfontosabb követelése a havannai tárgyalóasztalnál éppen a légi növényirtás leállítása volt, így elképzelhető, hogy a kolumbiai kormány most azért újította fel akcióit, hogy legyen “miből” engedni a gerillaszervezetnek a megbeszélések során.
Mejía – amint azt a BBC Mundónak elmondta – biztosra veszi, hogy a permetezések újraindítása legfőképpen arra szolgál, hogy az adott pillanatban legyen hol engedni a FARC-nak, azonban a lépéssel csak politikai rövidlátását bizonytják a kolumbiai hatóságok, hiszen az egyezség csak rövidtávon kovácsolna politikai tőkét a kormánynak, hosszútávon viszon jelentős presztízsvesztéssel járhat a lépés.