Nyolc dolog, amit elhallgatnak előlünk a pilóták
A világ talán legbiztonságosabb közlekedési módja továbbra is rengeteg megválaszolatlan kérdést vet fel az utazóközönség számára, de mi a helyzet a pilótákkal? Hogyan élik meg a napi akár több repülést, amelyből mi egynek vagyuk a részesei, és eközben is néha tövig rágjuk a körmünket?
A Reader’s Digest összegyűjtött néhány kérdést, ami gyakran foglalkoztatja az embereket a repüléssel kapcsolatban, és feltették pár pilótának. Íme a válaszok:
„Kétszer csapott a gépembe villám”
Általános félelem, hogy villám csap a repülőbe és minden műszer felmondja a szolgálatot. Az igazság pont az ellenkezője: sokszor előfordul, de semmi baja nem lesz a gépnek, hiszen egyebek mellett erre tervezték.
Ha fél a repüléstől, utazzon reggel
Ahogy a nap folyamán melegszik fel a levegő, úgy nő az esélye annak, hogy dobálni fogja a gépet.
A szárny környékén van a legkevesebb turbulencia
A legtöbb pedig a gép hátsó végében. A repülő olyan ebből a szempontból, mint egy libikóka: a két végén dobálják igazán az áramlatok, a közepén érezzük a legkevesebbet belőlük. Ha viszont a legfrissebb levegőre vágyunk, akkor érdemes minél előbbre ülni, ugyanis onnan megy végig a gép testén a befújt levegő.
Miért nem használhatjuk az elektronikus eszközöket?
Persze előfordulhat, hogy ha 12 ember egyszerre telefonál leszállás közben, akkor a műszerek rosszul mérik be, milyen magasan van a gép, de inkább az a baj, hogy balesetnél kiszáll a kezünkből a kütyü. Ez pedig azt jelenti, hogy egy laptop 300 kilométer/órás sebességgel talál el majd valakit.
Azért vannak szabályok, amiket a pilóták sem értenek
Ott van például az, hogy tizenkét kilométer magasan, 700 kilométer/órás sebességgel száguldva miért lehet forró kávét (vagy egyáltalán bármit) felszolgálni a fedélzeten? Eközben egy ötvennel haladó autóban mindenkit be kell kötni.
A pilótákat belekényszerítik, hogy kevés üzemanyaggal repüljenek
A légitársaságot természetesen csak a profit érdekli. Ahhoz pedig, hogy extra üzemanyagot szállítson egy gép, további üzemanyagra van szükség. Emiatt aztán a legtöbbször ki van centizve az út, ami sokszor elég meredek helyzeteket tud teremteni.
Nincs olyan, hogy leszállás vízen
Olyan van, hogy zuhanás a vízbe.
Amíg a légi utaskísérők járkálhatnak, nincs nagy baj
Amikor már őket is leülteti a kapitány, akkor érdemes meghúzni az övet és erősebben kapaszkodni a karfába – vagy utastársunk csuklójába.
Fotó: Pexels